Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

VI. VÁROSI KONFLIKTUSOK - 3. Szabó Dániel: Párbaj a dualizmus korában, avagy a haza a vívóteremben

speciális magatartást. Hogy ennek egyik lényegi vonása a párbajkényszer, azt tekinthetjük a harchoz való békebeli ragaszkodás formájának, bár én inkább az arisztokrácia utáni egyfajta nosztalgiának tekintem. A jogilag privilegizált társadalmi rétegek megszűnése összekapcsolódik azzal a ténnyel, hogy a hadsereg tisztikarába egyre többen bekerülnek olyanok, akik nem e szociális csoportokból származnak. A Katonai Lapok következőképpen fogalmazta meg a hadseregbeli identitás konfliktusát: "Köztudomású, hogy a modem hadsereg vezetésére szükséges nagy számú tiszti kar, csak úgy volt elérhető, hogy a jelöltektől követelt igényeket úgy szociális szempontból, mint tudomány tekintetében néhány fokkal leszállították. Ez nem csak nálunk, hanem minden más európai hadseregben megtörtént. A tiszti növendék socialis niveauja ma alacsonyabb, mint azelőtt... Nem tarthatjuk tehát fölöslegesnek, hogy a hadügyminisztérium rendelete különösen az ezredparancsnokokat arra figyelmezteti, miszerint époly szükséges, hogy a fiatal tiszt tökéletes gentlemanné legyen nevelve, mint hogy hivatásszerű ismereteket elsajátítson. "28 A tiszti etosznak a párbajozás szokására tett hatását nem pusztán a visszaemlékezések sora, a párbajokban, becsületbíróságokban, fegyverbíróságokban résztvevő tisztek száma, de a tartalékos tiszti rangnak az egyént párbajképessé minősítő volta is bizonyítja. Nem tartom véletlennek, hogy például Magyarországon az 1884-es hadseregbeli becsületügyi szabályzat megjelenése, amely kerek perec kimondta, hogy a tiszt "becsületérzékét" olyan dolgok is sérthetik, amelyek büntetőjogilag nem elítélhetők,

29 időben egybeesik a párbajok számának ugrásszerű növekedésével. A párbajellenes vélemények nagyrésze erkölcsileg ítéli meg az ügyet, s legtöbbjük csak az úgynevezett párbajmániával, a "jogosulatlan" párbajokkal foglalkozik.30 Ezzel szemben persze az ellenálláspont is morálisan érvel: "A párbaj intézményének eltűnéséről csak az örök béke kevés hívője ábrándozhat." Ez is, az is ábránd marad, mely a gyakorlati életben sohasem fog beteljesülni. Az angol példa nem tanúskodik e meggyőződés ellen. Angolországban a párbaj-intézmény létezik ugyan, de tessék csak választani súlyos természetű magánügynek lovagias, a legszűkebb körben lebonyolított elintézése és azon botrányos lealázó komédiák között, melyek az angol törvényszékek előtt a nyilvánosság gaudumára lejátszódnak. Köszönjük szépen ugyebár? Inkább maradunk őseinktől örökölt szokásunk mellett t.i. saját becsületünk felett csak saját magunkat vagy szoros társaságunk körét ismerjük el bírónak.3l Az első világháború alatt a hadsereg még jobban vesztett elit voltából, aminek ekkor talán a korábbival ellenkező volt a hatása. Az 1917-es hadseregbeli becsületügyi szabályzat már kimondta a párbajtilalmat.

32 Hogy 20. századi történelmünk további éveiben nem ez, hanem a minden értéket csak a múltban kereső értékrend uralkodott, már meghaladja adott témánk kereteit. Azt mindenesetre megállapíthatjuk, hogy még a dualizmus korában sem volt a történelem mindenki számára (Petőfit persziflálva) "vérfolyam", amit mutat, hogy bár 1909 és 1913 között minden százezer 12 éven felüli férfi közül 3 párbajozott, a nőtlenek között a megfelelő arány 5.6, ám a gyermekesek között csak O.6.

33 28. CERRI Gyula: A pálbaj a hadseregben. Katonai Lapok 1901. dec. 20. 272. p. 29. Lásd MADER, Hubert: Duellwesen und altösterreichisches Offiziersethos. Osnabrück 1983. 92. p. A hadsereg becsülelérzésére lásd még DEÁK István: Katonatiszti becsület és párbaj. História, 1985/3. 9-12. p. 30. Ezt az úgynevezett párbajmániát, a társadalmon kívüli, vagy azon felüli dandy-i magatartást írja le Herczeg idézett visszaemlékezéseiben, vagy MAGYAR Elek: Krakélcr-világ című írásában. Magyarország, 1916. jún. 4. ll.p. 31. C (CERRI Gyula): A párbaj. Katonai Lapok, 1901. dec. 10. 263-4. p. 32. MADER i.m. 93. p. 33. Bűnügyi Statisztika 137* 338