Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

VI. VÁROSI KONFLIKTUSOK - 3. Szabó Dániel: Párbaj a dualizmus korában, avagy a haza a vívóteremben

Polónyi Géza úr erre kezet nyújtott Wekerle Sándor úr felé. Bolgár Ferenc úr így szólt: - Hozzájárulnak a segéd urak? A segédek hozzájárultak, Polónyi Géza úr Wekerle Sándor úr felé fordult: . - Sajnálom a történteket. Bocsáss meg. Erre Wekerle Sándor úr kezet fogott Polónyi Géza úrral - Becsületedben nem sértettelek - mondotta. A segédek erre a párbajt beszüntették."

2

^ Sérülés, magától értetődően, nem történt. Egy ilyen párbaj után, ahol maga a miniszterelnök az ellenfél, akinek az Országos Kaszinó elnöke az egyik, s a párbaj kódex tudora, sőt igen gyakori használója a másik segédje, ki vonhatta kétségbe Polónyi úriember, azaz tisztességes voltát. Talán a kormányzat is megkönnyebbült kissé: kevésbé lehetett támadni azzal, hogy valaha tisztességtelen minisztere is volt.24 Már többször érintettem a dualizmuskori párbajok okairól vallott nézeteimet, befejezésül megpróbálom azokat összefoglalni, kiegészítve néhány, az eddigiekben csak félmondatokban tárgyalt vonatkozás egész mondatos kifejtésével. Létezik egy magatartásmód, mely annak hordozóit kívül helyezi az állami igazságszolgáltatáson, tehát egy bizonyos társadalmi osztály hagyományosan rendelkezik az önbíráskodás

25 jogával. Ráadásul ez a magatartásmód a 18. század végén, a 19. század elején egy sor romantikus vonást is felvesz.26 Nyilvánvaló, hogy a korlátlan önbíráskodás a 19. század végi államokban már nem tekinthető normának, s ugyanakkor erősen megfogyatkoztak a korábban jogilag is privilegizált réteg előjogai. Ez mindenesetre elégséges alap ahhoz, hogy - oly korlátok között, melyek még számukra is tolerálhatóak - fenntartsanak maguknak valamit korábbi magatartásmódjukból. Az ügy paradoxona, hogy a párbaj egy réteg önmagán belüli önbíráskodási jogának a fennmaradása és nem egy valóságos privilégiumé, mint amilyen az alsóbb rétegek feletti önbíráskodás. Ezzel a fejlődéssel egyidőben, nemcsak Magyarországon, de gyakorlatilag az úgynevezett civilizált világ valamennyi államában a társadalmi struktúraváltás úgy zajlik le, hogy a presztizsforrás, a mintaadó sok tekintetben még mindig a jelzett csoport. Sokan merőben más származással, egészen más mindennapi értékek birtokában akarják magukénak tudni e réteg presztizsét is. Ezért ők nem a privilégium megszüntetésére, hanem annak rájuk való kiterjesztésére törekednek még olyan szituációkban is, amikor teljesen elszakadtak már a magatartásmintát adó csoporttól. Gondoljunk arra, hogy még az Amerikai Egyesült Államokban is a múlt század nyolcvanas éveit tekintik a párbajszokás végének 27 Mindezen feltételekhez járul egy meghatározó intézmény, a hadsereg szociális összetételének a megváltozása is. A hadsereg kasztszelleme megköveteli tisztjeitől az egyéni, a 23. A Nap 1907. dec. 24. 4. p. 24. Bolgár majdnem párbajra kényszerült, amikor a Nemzeti Kaszinóban azzal vádolták, hogy az egész párbaj csak Polónyi szerencsemosdatása volt. A Nap 1907. dec. 29. 6. p. "Lovag-e már Polónyi?" című cikk. 25. KELLY idézett művében az igazságszolgáltatásnak, igazságteyésnek három különböző formáját határozza meg: 1. Az arisztokratikust, azaz a kardrántást, melynek a párbaj valamiféleképpen szabályozott, korlátozott formája, vagyis az önbíráskodást, 2. A köz, vagy állami igazságszolgáltatást és 3. A népi, avagy populáris igazságtevést, amely az arisztokratikushoz hasonlóan szintén a kiépített intézményi hálón kívül érvényesül, leggyakrabban éppen az arisztokratikus önbíráskodás hívei ellen. A párbajozás századfordulós kritikusai közül sokan éppen a párbaj önbíráskodás jellege miatt lépnek fel ellene. Lásd DALNOKI BARTHA István: Párbaj és önbíráskodás. Ügyvédek Lapja. 1891. jan. 17. 5-6. p. 26. Lásd MEYERS, Jeffrey: The Duel in Fiction. North Dakota Quarterly 1983. 51 (4) 129-150. p. 27. SEITZ i.m. 17. p. Mint ahogy az angol párbajtörténet egyik feldolgozója írja: a párbajozás korszaka csak akkor érhetett véget, mikor 'A becsületügyi kódexet felváltotta valami, amit talán a keresztény kereskedelem kódexeként nevezhetünk.' ANDREW, Donna T.: The code of honour and its critics: The opposition to duelling in England 1700-1850. Social History 1980. oct. 409434. p. 337