Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

VI. VÁROSI KONFLIKTUSOK - 3. Szabó Dániel: Párbaj a dualizmus korában, avagy a haza a vívóteremben

személyes sértésért lehetséges a személyes elégtételadás, ha egy közösség (legyen az egy kaszinó, avagy tisztikar) egy tagja elégtételt kérhet az intézmény, a testület megsértéséért, akkor az országot ért sértésért is hasonló módon lehet elégtételt kérni. Az már más kérdés, hogy az ilyen amalgám gondolkodás révén Horthy magát nem mint a megsértettek közösségének tagja, hanem mint szimbolikus kifejeződése, sőt a vezetője értelmezte.13 A párbaj az adott társadalmakban alapvetően annak a jele, hogy megvívói tagjai a különleges érdemekkel rendelkező társadalmi csoportnak, s mivel ez a csoporttagság egyértelműen elismertséget, becsületességet, erkölcsi tisztaságot is jelentett (sokan éppen ezt a vonását tagadták a párbajnak, mondván, becsületesebb az, aki jobban tud vívni), a párbajkényszer annyiban állt fenn, hogy minden sértés válaszadás nélküli elviselése éppen a fenti tulajdonságok meglétét vonta kétségbe. Még vizsgált korszakunkban is voltak olyanok, akik a bátorságot, és a vitézséget tartották a párbaj fenntartójának^, s ez részben kapcsolódott a hadseregnek a párbajjal összefüggő szakmai és nem rendi álláspontjához. De nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a párbajügyek igen nagy része tényleges összecsapás nélkül*

5

, vagy a koncertpárbajnak nevezett ritus keretében zajlott le. A második ismertetendő párbajügy éppen azt szemlélteti, hogy egy társadalmi ritus miként fordulhat az ellenkezőjébe. A Polányi-Wekerle párbajról, egy igazi karácsonyi, a szeretet jegyében kiírt és lebonyolított úgynevezett összecsapásról van szó. A körülmények: 1906 áprilisában elveit és hataíöméhségét fenntartva, követeléseit ugyanakkor feladva kormányra került a koalíció. Az új kabinet elnöke, alkotmánypárti színekben, Wekerle Sándor, az ország egyik legismertebb polgári politikusa, pénzügyi szaktekintély. Igazságügyminisztere pedig a főfoglalkozású heccszervező Polónyi Géza, a függetlenségi párt színeiben. Polónyit a függetlenségi táboron belüli ellentétek következtében éles támadások érték, összekapcsolva politikai és gazdasági ügyvédi tevékenységét. Lengyel Zoltán röviden azzal vádolta, hogy politikai befolyását magánhaszonszerzésre használja fel. Polónyi kénytelen posztjáról lemondani, s egyben, hogy a maga és a kormány becsületét védje, párbaj kihívást és bűnvádi feljelentést fogalmaz, mondván: Lengyel rágalmaz. 1907 végén közeleg a bulvár-, de nem csak a bulvársajtóban csámcsogva várt főtárgyalás. A kisebb mellékperek már december elején lezajlottak, s Polónyi neve mellett szaporodnak az újságokban a jelzők, melyek közül a panamista a finomabbak közé tartozik. Eötvös Károly, aki az egyik perben a Polónyi által rágalmazással vádoltakat védte állítólag kijelentette: "Csodálatos ez a Polónyi. Mindig a becsületét keresi, pedig minek az néki. Becsület nélkül még miniszter is lehetett belőle... "l

6 Mi a teendő ilyenkor, nem lehet párbajra hivnii? az egész szenzációhajhász újságírói kart, s a minden Polónyi ellen nyilatkozó politikust. Ugyanakkor nem lehet hagyni, hogy úriemberségét kétségbe vonják. Meggyőződésem szerint a karácsonyi affér e konfliktus zseniális megoldása. 13. Horthy Miklós titkos iratai. Sajtó alá rendezte: SZINAI Miklós és SZŰCS László. Budapest 1962. Horthy többek közt a következőket írja: "én felelősnek érzem magam hazám becsületéért, nem maradt más kiút számomra, mint hogy személyes elégtételt követeljek az államfőtől." 152. p. 14. ANDREÁNSZKY i.m. 7. p. 15. Herczeg Ferenc írja szülővárosáról: "Verseczen ősidők óta sok volt a lovagias ügy, és mindig jegyzőkönyvvel fejezték be." HERCZEG Ferenc emlékezései. Budapest, 1985. 195. p. 16. A Nap 1907. dec. 20. 4. p. 17. Nem beszélve arról, hogy Polónyi azon magyarországi politikusok közé tartozik, akik az egyházi állásponttal egyetértve már igen korán felszólaltak a párbajok mindenekelőtt a lépten nyomon párbajozás ellen. Lásd Regilió 1886. nov. 20.: "Odáig fejlődött a kór, hogy közügyeket kard élével elintézni, nem tartozik a szokatlan dolgok közé. ... Valóban nevetséges lenne, ha nem volna oly mélyen elszomorító, hogy a bátorság, vagy vakmerőség fölibe helyezkedik a becsületességnek és a törvény iránti tiszteletnek." 330. p. 335