Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

VI. VÁROSI KONFLIKTUSOK - 3. Szabó Dániel: Párbaj a dualizmus korában, avagy a haza a vívóteremben

visszatérek, az államhatalom alkotmányos (vagy nem alkotmányos, kinek-kinek tetszése szerint) megtestesítőjének, magának Ferenc Józsefnek is köze van a párbaj szemlélet fennmaradásához, vagy akár bizonyos fokú megerősödéséhez. A császár és király "katonai

1

' voltáról és az ezzel összefüggő értékrendről van szó, amely részben társadalmi nyomásként, de a hadseregen belüli "törvényként", a párbajügyi (avagy becsületügyi) szabályzaton keresztül érvényesül. Angliában ettől messzemenőkig eltérő a helyzet. Maga az állam is szigorúbban, komolyabb büntetésekkel lép fel a párbajozok ellen, de úgy vélem nem ez okozza a párbajozás szokásának a kontinenshez képest nagyarányú visszaszorulását, hanem Viktória királynőnek és férjének párbajellenessége.8 Ez utóbbi nem elsősorban a már említett jogi normákon keresztül hat, hanem azáltal, hogy a párbajozok elvesztik, udvarképességüket, azaz éppen egyik szimbolikus privilégiumukat. Abban a pillanatban, amikor a középosztályi társadalom referencia csoportja (azaz a széles értelemben vett arisztokrácia) felhagy a párbajozással, e rituálé forma gyakorisága az utánzó, feltörekvő, beépülni akaró csoportnál is csökken. A párbaj legtöbb híve természetesen messzemenőkig tagadja, hogy a párbaj valamiféle kényszer lenne. Andreánszky Jenő: A párbaj mellett címmel készített vitairata kerek perec kimondja: "A 'társadalmi kényszer' a párbajt illetőleg nem létezik: agyrém az/"

9 Elvileg hinnünk kellene neki, hiszen szakember; munkája a szegedi királyi államfógházban készül, ahol éppen . párbajvétsége miatt pihen, de brosúrájának egyéb megállapításai kétségtelenné teszik, hogy számára a párbaj (természetesen a jogos és nem a krakéller módra kiprovokált párbaj) az egyik legpozitívabb férfiúi társadalmi cselekvés: "Nekem meggyőződésem az, hogy a párbaj intézménye az emberrel egy idős; s hogy a Darwinizmusnak eleget tegyek, ezen állításomat kiegészítem azzal, hogy amikor a folytonos fejlődés útján az ember emberré lett, öntudatos lénnyé: amikor az első emberi társaság keletkezett s az emberben az állati ösztönön felül magasabb lelki tulajdonások fejlődtek ki: szükségképpen a párosharcnak is létre kellett jönnie''.1° A párbaj ugyanakkor még a párbajellenes szervezetek résztvevőinek is kutya kötelessége. Hencz Károly a Néppárt egyik képviselője 1905 elején a parlamentarizmus emócióktól teli termében "Kegydíjas marhának!" nevezi Keglevich István grófot. A sértés egyértelmű, a kihívás természetes, s bár a Néppárt, mint a katolikus egyházhoz szorosan kapcsolódó, az egyházi morális tanításokat hirdető párt mélyen elítéli a párbajozást, Hencz nem teheti meg, hogy visszautasítsa a kihívást, esetleg bevallván, hogy kajabálását a politikai pártgyűlölet és nem a személyes bántani akarás váltotta ki; hiszen Keglevich az impotens ellenzéki támadások kereszttüzében álló szintén impotenciára kényszerített Szabadelvű Párt egyik lehetséges vezéralakja, kiáll, s megöli ellenfelét. A párbajkényszer egy dolog, ugyanakkor még mindig él a párbajt ilyen vagy olyan formában pártoló társadalomban a ki nem mondott hit a párbaj istenítélet voltában. Ha az ellentét, amely a párbajhoz vezet alapvetően nem két ember konfliktusa, hanem két szembenálló társadalmi, vagy politikai csoport ellentétének a leképezése, akkor nyilvánvaló, hogy a "jó" párbaj csak az, amelyben a "mi fiunk" győz, vagy legalábbis neki nem történik semmi baja. Nézzük akkor a megígért két párbajsztori közül az elsőt, ennek főhőse és szenvedő alanya dr. Horváth Ádám, akinek országgyűlési almanachbeli, valamint Szinnyei József Magyar írók élete és munkássága-beli életrajzában egyaránt szerepel: "Kevéssel tanári székének elfoglalása után a kecskeméti függetlenségi és 48-as párt elnökké választotta, mely állásában többek segélyével a pártot újjászervezte. 1886. május 31-én egy párbajban életveszélyesen 8. SEITZ, Don C: Famous American Duels. New York 1929.17. p. 9. ANDREÁNSZKY Jenő: A párbaj mellett. Szeged 1893.13. p. 10.Uo.6.'p. 333