Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

VI. VÁROSI KONFLIKTUSOK - 3. Szabó Dániel: Párbaj a dualizmus korában, avagy a haza a vívóteremben

keresztüllőtték; felgyógyulása után nagy ovatiókban részesült." Adott tehát egy ember, egy politikus, akinek életrajzában már az örökkévalóság számára megmarad a párbaj ténye. A Kecskemét című lap (mely a helyi függetlenségi párt hivatalos közlönye) 1886. június 6-i számának címlapján Az "ármány hada" című vezércikket hozza. Ebből idézek: "Egyik részről állt egyedül egy fiatal ember - Horváth Ádám - kezében fegyverül a meghamisíthatatlan igazsággal, a félremagyarázhatatlan joggal, a szelídséggel, a tiszta erkölcsökkel, - szembe állt vele önerejéből egy kis ideig az igazság villámerős szavaitól lesújtott, a magát vétkesnek beismerő - Füvessy (sic) Imre. De csak kis ideig - önerejéből, mert Önmagát a sújtó igazság által legyőzetve érezve, lehet tán bűnbánattal félrevonulni készült, midőn őt ördögi mesterségükkel megihlették, neki forma szerinti teljes tisztára mosást ígértek, - ellenszolgálatul kötelességéül kitűzvén az igazság és a tisztesség védelmére talpra kelt bátor ifjúval a halálos párbaj megvívását." Mondanom sem kell, hogy az ördögök a helyi, a kecskeméti Szabadelvű Párt vezetői. A történet igazán egyszerű. A Függetlenségi Párt helyi közlönyében megjelent egy cikk, amely azzal vádolta a Szabadelvű Párt helyi lapját, hogy régebbi függelenségi tárcákkal szórakoztatja az olvasókat. Kiderült, hogy a vád igaz, Füvesi Imre városi írnok a Kecskemét régebbi számaiból kimásolt írásokat jelentetett meg, igaz, név nélkül, a Kecskeméti Lapokban. A plágium egyértelmű, a Kecskeméti Lapok szerkesztője bocsánatot kér. Ekkor a függetlenségiek bevetik nagyágyújukat, a helyi jogakadémia fiatal tanárát, a városi párt elnökét, aki természetesen a plagizálónak a kaszinóból való kigolyózását és a plágiumot lehetővé tevő bűnös rendszer elítélését követeli. A kor szokásai szerint ezen egyre inkább politikai támadásra válasz a személyes párbaj, mégpedig a legsúlyosabb feltételekkel. Ennek során Füvessi első lövése súlyosan megsebesíti Horváthot. A cél ugyan eléretett, a bűnös rendszer, s talpnyalói lelepleztettek, de a pártelnök élet s halál között vergődik. A Függetlenségi Párt "hazafias tisztelettel fogalmazott részvétirata" ezt a sajnálatos körülményt is a politikai ellenfél lejáratására igyekszik felhasználni. Egy emocionális szembenállásra épülő politikai rendszerben a politikai intézményi szembenállást az "egyéni becsület" védelmére létesített eszközzel kísérlik meg kifejezni, sőt fokozni, s ezáltal a szembenállásnak még erősebben az emocionális és még kevésbé a tartalmi vonatkozásai dominálnak. A harmadik meghatározó fogalom általában a párbajokkal, és különösen a századfordulós párbajokkal kapcsolatosan a becsület, azaz a honour. Kétségtelen, hogy Andreánszky már idézett munkájában tiltakozik e fogalomnak a párbajjal való összekapcsolása ellen: "Nem lesz nehéz bebizonyítanom, hogy a becsületnek sem a párbaj okaihoz, létrejöttéhez, sem pedig annak céljához semmi köze nincsen."

1

^ Nyilvánvaló, hogy itt a szóhasználat eltéréséről van szó. A klasszikus honour értelmezés, mely a tizennyolcadik században is már szorosan összekapcsolódott a párbaj ozás rítusával, a felvilágosodás előretörésével visszaszorult és helyébe egyre erősebben a személyi elégtételadással össze nem kapcsolható merit fogalom került. Kétségtelen tény, hogy a francia forradalom átalakított formában sikeresen próbálta ugyan megtartani vagy feltámasztani a honour fogalmát, s csak a tartalmát alakította át, azonban ekkorra már nem egy réteg és személy összekapcsolt, hanem egy nemzet, egy opszág összefogó becsületfogalmáról volt szó, lévén a forradalmi Franciaország védelme becsület dolga. 12 A restaurációs korszakban azután részben visszatért az eredeti becsület fogalom értelmezés, de már társadalmilag kibővítetten, nem pusztán a privilegizáltak, hanem a széles értelemben vett középosztály fogalmaként. Csak érdekességként jegyzem meg, hogy Horthy Miklós tervezett párbaja a Csehszlovák köztársaság elnökével, esetleg a külügyminiszterével, sok szempontból az országra, nemzetre értelmezett becsületfogalom terméke: ha 11. i.m. 8. p. 12. KELLY, George Armstrong: Duelling in Eighteenth-Century France: Archeology, Rationale, Implications. The Eighteenth Ceotury 1980. Fall. XXI/3. 236-254. p. 334