Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

VI. VÁROSI KONFLIKTUSOK - 2. Szakály Sándor: Egy közbiztonsági testület létrehozása és feladata a 19-20. század fordulóján. (Magyar Királyi Csendőrség)

Tisza Kálmán javaslatában kifejtette, hogy miért van szükség az egységes közbiztonsági testület felállítására. Indoklása szerint a régi közbiztonsági szervek alkalmatlanok feladatuk ellátására, feltétlenül szükséges az élet- és vagyonbiztonság megóvása miatt egy új szerv létrehozása. A megyék állandóan kérik a kormányt a közbiztonságért való felelősség átvételére. A csendőrség Erdélyben bebizonyította használhatóságát, a létrehozandó csendőrség a belügy- és a honvédelmi miniszterek felügyelete alatt a közigazgatósági hatóságok rendelkezésére is állna. Az átszervezés folyamatosan történne, a csendőrség átvenné a helyi és közbiztonsági ismeretekkel rendelkezőket. A miniszterelnök által benyújtott törvényjavaslatot az országgyűlés képviselőháza a véderőbizottságnak jelentéstételre kiadta és az 1881. január 17-i ülésre vitára kitűzte. Hosszas vita után a törvényjavaslatot kisebb módosításokkal elfogadták és mint az 1881. évi III. torvénycikket hirdették ki. Az 1881. február 14-én szentesített és február 15-én kihirdetett törvény tizenkét paragrafust tartalmazott. Részletesen felsorolta a csendőrkerületeket, illetve az azok hatáskörébe tartozó területeket. A törvény által létrehozott új közbiztonsági szerv első nyomtatott utasítása az 1881. október 1-én megjelent "Utasítás a m. kir. Csendőrség számára" címet viselte. Ez az utasítás három nagyobb részre oszlott. Az első rész a testület szervezetével, rendeltetésével, alárendeltségével foglalkozott és ismertette a csendőrségbe való belépés feltételeit* a fegyverzetet, a ruházatot, stb. Ez volt a Szervezeti Utasítás. A második rész - a Szolgálati Utasítás - a csendőrnek a szolgálatban való viselkedését írta elő, illetve ismeretté jogait, kötelességeit. A harmadik rész - a Különös Szabályok - a csendőrség működését, szolgálatát irányító parancsnokok ellenőrző, irányító és adminisztrációs feladatait ismertette. Ehhez csatlakozott még egy melléklet, amely tartalmazta mindazon nyomtatványokat, kimutatásokat, melyeket a különböző csendőr-parancsnokságoknak ismerni, illetve használni kellett. A csendőrség szervezete és szolgálata A csendőrség szervezetének teljes kiépítésére 1881 és 1887 között került sor. Közben a parancsnokságok elnevezésében némi módosulás következett be, de ennek nem volt alapvető ' jelentősége. A csendőrség kettős alárendeltségéből adódóan a közbiztonsági szolgálat és a gazdászati ügyek a belügyminiszternek, míg a fegyelmi és a személyi ügyek a honvédelmi miniszternek lettek alárendelve. A honvédelmi minisztériumban csendőrségi osztály jött létre, mely a felsorolt ügyekkel foglalkozott, míg a csendőrség "élére" felügyelőt neveztek ki. A csendőrség szervezete a következőképpen nézett ki: csendőrkerület - csendőrszárny - csendőrszakasz - csendőrőrs. 1887-ben a kiépült szervezet - amely később még bővült, változott - hat kerületre, huszonöt szárnyra, hatvanhárom szakaszra és 916 őrsre oszlott. Ugyanekkor a csendőrség állományában 117 tiszt és 5385 fő legénységi állományú személy teljesített szolgálatot. De kik lehettek csendőrök? Az előírások szerint a csendőrségi szolgálatra jelentkezőknek a következő feltételeknek kellett megfelelniük: - magyar honosság, - fedhetetlen erkölcsi magaviselet mellett és megfelelő szellemi képességek bir tokában tisztességes és "ildomos" magatartás, - húsz év feletti és negyven év alatti életkor, - nőtlen, vagy gyermektelen özvegyi státusz, - tökéletes hadiszolgálati képességek mellett legalább 163 cm-es testmagasság, - a szolgálati magyar nyelven kívül ismernie kell annak a vidéknek az egyik nyel vét is ahol mint csendőr működni fog, 327