Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

VI. VÁROSI KONFLIKTUSOK - 2. Szakály Sándor: Egy közbiztonsági testület létrehozása és feladata a 19-20. század fordulóján. (Magyar Királyi Csendőrség)

Az ellenzéki képviselők a zsandárság feloszlatását követelték. A parlamenti viták eredményeként 1876. március 27-én királyi rendelkezés nyomán a kormány megbízta a honvédelmi minisztert a zsandár-parancsnokság átvételére és a szükséges intézkedések meghozatalára. A honvédelmi miniszter 1876. április 26-án kiadott két rendelkezése értelmében az erdélyi zsandár-parancsnokság "M. Jár. Erdélyi Csendőrség"-gé alakult át. Létszáma 1876. május 1-én 17 tiszt, 156 altiszt és 624 csendőr volt. Ugyanezen időben a Horvát-Szlavonországban állomásozó zsandár-parancsnokságok is átalakultak, mégpedig "M kir. Horvát-Szlavón Csendőrség"-gé. Miközben e két területen létrejött a csendőrség, a magyarországi megyék területén - a megyei önkormányzatoknak köszönhetően - a pandúrok látták el a közbiztonsági szolgálatot. Ők igen kis létszámban a megye alkalmazásában álltak. Egy-egy megye területi, ún. csendbiztosi kerületekre oszlott, melyek élén a csendbiztos állt és alája beosztva működtek a pandúrok. Egy-egy megyét tekintve létszámuk alig néhány tíz fő volt. Tevékenységük közbiztonsági szempontokat tekintve - számos kívánnivalót hagyott maga után. A csendbiztosi, illetve a pandúr korszak idején a közbiztonság helyzete annyira megromlott, hogy még megyéken belül is veszélyes volt útrakelni. A kormányzat látva a helyzetet, változásokat kívánt. De mik voltak a pandúr "rendszer" hátrányai? A már említett csekély létszám mellett negatívum volt a pandúrok kiképzetlensége, személyük gyakori változása és az a megkötés, miszerint csak a megye határain belül működhettek. így a bűnelkövetők számára, a legbiztosabb megoldás á szomszédos megyébe történő menekülés volt. Az Erdélyben működő zsandárság, majd csendőrség tevékenységének eredményeit figyelve a kormányzat úgy döntött, hogy az ország egész területére kiterjeszti a csendőrség intézményét. A csendőrség megszervezése Tisza Kálmán miniszterelnök 1880. november 29-én nyújtotta be törvényjavaslatát a magyar közbiztonsági intézmények újjászervezéséről. A tizenegy pontot, illetve szakaszt tartalmazó javaslat szerint: 1. a közbiztonsági szolgálat ellátására egy katonailag szervezett őrtestület - ma gyár királyi csendőrség - állíttassák fel; 2. az ország területén hat csendőr-parancsnokságot hozzanak létre, melyek kiter jedését szükség szerint a belügyminiszter szabályozza; 3. az Erdélyi Csendőrség maradjon érintetlen, a második csendőr-parancsnokság Szegeden, a harmadik Budapesten, a negyedik Kassán, az ötödik Pozsonyban, a hatodik Székesfehérvárott kerüljön felállításra, közülük a szegedi 1882. január 1- re álljon fel; 4. ahol a csendőrség mint intézmény létrejön, a megyék töröljék költségvetésükből a közbiztonsági közegekre vonatkozó költségeket; 5. a másutt közbiztonsági szolgálatot teljesítőket, ha csendőrségi szolgálatra alkal masak, a csendőrség vegye át, a későbbi kiegészítésről a törvényhozás intézked jék; 6. azoknak a rendőri közegeknek, akik csendőrségi szolgálatra alkalmatlanok,, a belügyminiszter adjon végkielégítést; 7. a csendőrség a belügy- és a honvédelmi miniszter alárendeltségébe tartozzék; 8. a csendőrtisztek kinevezése a király jogkörébe tartozik; 9. a csendőrség valamennyi tagja legyen nyugdíjképes; 10. a másodikként felállítandó csendőr-parancsnokság költségeit bocsássák a bel ügyminiszternek a rendelkezésére; 11. a törvény végrehajtásának kötelezettségét a belügy-" és a honvédelmi miniszter re bízzák. 326