Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

VI. VÁROSI KONFLIKTUSOK - 2. Szakály Sándor: Egy közbiztonsági testület létrehozása és feladata a 19-20. század fordulóján. (Magyar Királyi Csendőrség)

RENDI TÁRSADALOM - POLGÁRI TÁRSADALOM 3. TÁRSADALMI KONFLIKTUSOK SALGÓTARJÁN, 1989. Szakály Sándor EGY KÖZBIZTONSÁGI TESTÜLET LÉTREHOZÁSA ÉS FELADATA A 19-20. SZÁZAD FORDULÓJÁN. (A MAGYAR KIRÁLYI CSENDŐRSÉG) A 19-20. századi magyar társadalom konfliktusainak, konfliktushelyzeteinek a történetét vizsgálva feltétlenül szólni kell az erőszakos megoldások esetén a hatalom részéről alkalmazott erőkről, szervezetekről is. A hatalom által a 19. század végén, a 20. század elején alkalmazott erőszakszervezetek között a csendőrséget és a községi, városi rendőrséget lehet megemlíteni. A vizsgált korban a belső konfliktusok megoldásakor a legerősebb szervezet, a hadsereg alkalmazására lényegében nem került sor. > Előadásomban igyekszem röviden bemutatni a magyar királyi csendőrség létrejöttének előzményeit és körülményeit, szervezeti és működési felépítését, feladatait. Többek között azért is szükségesnek tartom ezt, mert a hatvanöt évi működés után, 1945-ben feloszlatott testület történetéről mind a mai napig nem jelent meg tudományos igénnyel, politikai érzelmektől mentesen megírt munka. Ez a rövid előadás természetesen nem vállalkozhat a hiány pótlására, de talán utalhat egy ilyen feldolgozás szükségességére és arra, hogy egy közbiztonsági testület történetét is csak szigorúan történeti megközelítésben szabad feldolgozni, a politikai minősítés és "ítélkezés" nem lévén a történész feladata. A magyar királyi csendőrség felállításának előzményei Az 1848-49-es szabadságharc leverését követően a még 1849 nyarán hozott császári rendelet értelmében a Habsburg Birodalom területén megkezdték az ún. zsandár ezredek felállítását. Ezeknek az ezredeknek a nagyobb városokon kívüli területek közbiztonságának a védelme, felügyelete volt a feladata. 1850-ben a birodalom területén összesen tizenhat zsandár ezred állomásozott, parancsnokságát tekintve közülük az 5. Kassán, a 6. Pesten, a 7. Nagyváradon, a 8. Nagyszebenben, a 9. Temesvárott székelt. 1860-ban a zsandárezredek számát tízre csökkentettek, majd 1866-ban átszervezés folytán az elnevezést zsandár-parancsnokságra módosították. A kiegyezéskor, az Osztrák-Magyar Monarchia létrejöttével a magyarországi zsandár-parancsnokságokat feloszlatták, az erdélyi zsandár-parancsnokság azonban megmaradt. A magyar országgyűlés általában elégedetlen volt az inkább "osztrák" mint magyar zsandársággal és 1871-ben több képviselő is támadta az erdélyi zsandárságot. Fő kifogásaik a következők voltak: 1. Az osztrák katonai alárendeltség ellentétes a vármegyék önkormányzati jogával. 2. Az erdélyi zsandárság nem a magyar honvédelmi miniszter alá tartozik, ami el lenkezik a kiegyezéssel. 3. A zsandárság német szolgálati nyelve - szóban és írásban - sérti a magyar nemzeti érzést. ^H