Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

VI. VÁROSI KONFLIKTUSOK - 1. Forrai Judit: A prostitúció mint társadalmi konfliktus

A korai középkorban például a keresztény birodalom a pogányság maradványának kiáltja ki és látszólag üldözi is a prostitúciót (Vesta-kultusz, stb). A valóságban azonban nem képes megbirkózni az akkor már egész Európában pusztító szifilisz problémájával. A tömeges prostitúció tömeges szociális problémát jelent, melyeket egyetlen társadalom sem tudott eddig megoldani. Ezek egyik légiontosabbj a a fertőző nemibetegségek tömeges terjedése. A betegség kezelése az erkölcsi elítélés miatt sokáig a diszkréció mögé bújva megoldhatatlanná vált. Korabeli hirdetésekben olvassuk "Titkos betegségeket gyógyítok, diszkréten". Megjegyzendő, hogy a 19. században Magyarországon az országos fertőzőbetegségek listáján nem szerepelt a bujakor vagy szifilisz, csak külön, máshol, szemérmesen elrejtve. Talán érthető a szemérem vagy az álszemérem, ha figyelembe vesszük korunk rettentő problémáját, az AIDS betegséget. Micsoda erkölcsi gátakat kell még ma is levetni ahhoz, hogy hatványozottan nemi úton terjedő betegség elleni társadalmi védekezés hatásossá váljon. Az újabb kori társadalmi, történelmi és főként gazdasági változások hatására a szexipar is kvalitatív és kvantitatív változáson ment keresztül. Kvalitatív változás, hogy az újszerűség igénye, az állandó forgalom növelésének az érdeke megköveteli az új, az érdekes, a különös szexuál-devianciákat kielégítő széles kínálatot. A városi prostitúció így egyre jobban eltávolodik az egyszerűbb közösségekben szokásos szexuális magatartási módtól és kultúrától, elidegenedik ettől. így, az árútermeléshez igazodva, fellép a gyártási folyamat számos problémája, többek között a tömegesség okozta gépiesség, az elszemélytelenedés. A vevő nem ismeri az árút, az árú pedig arctalan és felcserélhető. A XIX. századi bordélyrendszer - amit céhrendszerként is felfoghatunk - a század végére szinte elhal. Az ellenőrzés, noha egyre inkább rendészeti jellegű, bizonytalanná válik. A prostituáltak Európa-szerte elhagyják a bordélyokat, számuk mégis emelkedik. A társadalom tehetetlen, a piaci törvények erősebbek, mint a morál, a rendőrség, az ellenőrzés, a törvény és a nemibetegségtől való félelem együttvéve. A társadalom védekezésül hol reglementálni akarja a prostitúciót, azaz hatósági úton óvni a társadalmat, hol pedig demokratizálni, az egyéni szabadság jelszava alatt "abolicionálni", eltüntetni az ellenőrzés hatósági rendszerét, esetleg az emberrel veleszületett devianciaként kezeli (Lombroso). Valamennyi intézkedésben és módszerben közös vonás, hogy az erkölcstelenség vádjával kizárólag a prostitúcióárút, vagyis mindig a nőt illeti, míg a vevő - a férfi - kívül marad e megítélésen. Mint megannyi más ügyben, a társadalom tehát itt sem tud mit kezdeni saját termékével, a prostitúcióval. Nem kívánja sem megszüntetni, sem tudomásul venni, inkább csak elviseli, s így mindenképpen új konfliktusok forrását hívja életre. Ezért főleg újabban - a prostitúciót devianciaként, súlyos társadalmi kérdésként, önismereti problémaként láttatják. 324