Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

VI. VÁROSI KONFLIKTUSOK - 1. Forrai Judit: A prostitúció mint társadalmi konfliktus

Birkbeck 1818-ban egy város kialakulását Amerikában így látja: "Először az árúraktáros jön néhány láda árúval s megnyitja boltját. A szomszédságban fogadót nyitnak, itt száll meg az orvos meg a jogász, aki jegyzői minőségben működik és egy vállalat ügynöke. De ide érkezik egy boltos is, az arra járó utasokkal együtt. Nemsokára következik a kovács és a többi kézműves, ahogy igény mutatkozik a munkájukra. Ezután jön az iskolamester, aki egyúttal minden keresztény felekezet papi teendőit ellátja: megtartója így a születőfélben lévő közösségnek... Ott, ahol eddig csak állatbőrökben öltözött embereket lehetett látni, immár szép, kék öltözetben mennek templomba, kartonruhás, szalmakalapos asszonyaik oldalán".

7 A városnak, - mert törvénye a növekedés - szüksége van a mindig megújuló embertömegre, melyet a város csillogása, vélt vagy látszólagos szabadsága vonz a más földrajzi területekről. A városdk fényűzőek, lenyűgözőek, létrehozzák a mindent átfogó piacot. Cantillon szerint "a városok gazdagságával együtt járnak az élvezetek", s ennek megfelelően a húspiac, a prostitúció is. Ennek, mint iparnak, fejlődésénél nagy szerepet játszik az infrastruktúra kialakulása, amely húzóágazatként működik. A szexpiac folyamatos működtetése az iparágak művelőinek bázisa. A kerítő, a selyemfiú, a felhajtó, a kocsmáros, a háziúr, a hoteltulajdonös, a vendéglős, a mosónő, a fodrász, az ékszerész, a varrónő, az ágyneműkészítő, a cipész, a kalapos, a kocsis, a szolgáló megélhetésének biztos forrása a prostitúció. A működtetők megkeresik a nagyforgalmú kikötőket, kereskedelmi gócokat, ahol más árúk is bőségesen találhatók, ahol a választék vonzást jelent. A városokban a munkamegosztás sokrétű. A férfitömegek eleinte céhekben, később manufaktúrákban és gyárakban keresnek és találnak megélhetést. A nők többsége - főleg a szegényebb réteg — a háztartásokban próbál szerencsét. De ezek felvevőképessége nem tart lépést a városokba áradó, a férfiakat követő nők tömegével. A városi prostitúció hatványozott növekedésének fő oka tehát az, hogy rflíg egyrészt a város - á koncentrált árú és munkaerőpiac - látszólag létbiztonságot ígér a vidéki éhínség és gyakran a társadalmi önkény okozta elszegényedés ellen, a valóságban a munkaerő kereslet nem emelkedik olyan mértékben, mint a munkaerő kínálata. így a nők egy része - ügynökök hálóján keresztül - a bordélyokban talál helyet magának. A forrásokból kitűnik, hogy a prostituáltak a város elszegényedett, zömmel alacsony származású fiataljaiból és a házi cselédség soraiból kerülnek ki. A prostitúció mindenkori állapota hűen tükrözi a városok rétegezettségének mértékét, az alkalmankénti keresetkiegészítéstől a társadalmi rangot jelentő heterizmusig, valamint az ezt követő szabályozást, a társadalom törvényes védekezési formáját. Ám a reglementáció nem csupán a szabályokat hívja létre, de a szabályozás alóli kibúvások lehetőségét is. A közerkölcsiség érdekében megjelenő szabályozás elvileg minden társadalmi réteg prostitúció-ellátását szabályozza, vagy - szélsőséges esetekben - tiltja. Gyakorlatilag azonban az uralkodó rétegek a rendszabályozások alól igyekszenek kivonni a maguk réteg-prostitúcióját, módot és lehetőséget nyújtva a törvény körüli bujkálásra. Egy 1899-ben megjelenő újságcikk írja: "A prostitúció csak akkor az, ha nyilvános. Ha a társadalom magánköreiben és sima parkettek megfelelő szabályai szerint mutatkozik be, akkor az rendkívül előkelő, chikkes dolog és az erkölcstiprókat, gyakran a családi szentély szétrombolóit a félszeg hazug társadalom nem megvetéssel, hanem a hódítás iránti bámulattal veszi körül és úgy inter occulor hamiskás mosollyal gratulálnak burkolt szavakban a hősnek vagy hősnőnek, akik azt büszke önérzettel fogadják". Maga a törvény is kétszínű, mivel eleve képtelen alapvető feladatát teljesíteni: a közerkölcsöt joggá alakítani, megkerüli a valóságos helyzetet, éppen a fentebb vázolt okok miatt. 7. BIRBECK, M.: In. F. Braudel: Anyagi kultúra, gazdaság és kapitalizmus XV-XVIII. század. Budapest, 1985. Gondolat. 323