Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

VI. VÁROSI KONFLIKTUSOK - 1. Forrai Judit: A prostitúció mint társadalmi konfliktus

A római Ulpianus (i.e. 228) szerint a prostitúció: anyagi ellenszolgáltatás fejében biztosított (pecunia accepta) nyilvános, válogatás és lelki vonzódás nélküli (sine deleeta) kapcsolatot jelent.4 Szent Jeromos Fabiolához intézett 28. levelében írja: "Prostituált az, akinek gyalázata mindenki által megvásárolható (

cuius publica venalis est turpitudo/'. A budai zsinat (1279; 48 cikk) szerint: "A rossz nő és különösen a nyilvános szajhák, akik testüket hitvány pénzért vagy más díjazásért válogatás nélkül árúba bocsájtják". Parent-Duchatélet (1836) már így fogalmaz: "Prostituált az, aki pénzért való árúba bocsájtása esetről-esetre többszörösen bebizonyult és ismétlődött; ha a lány ismeretes erről; ha elfogatós történt; ha vétség közben rajta éretett; valamint ha egyéb tanúk vagy rendőri közegek bebizonyították ...".

5 Bloch (1907) később úgy határozza meg e fogalmat: m

A prostitúció a házasságon kívüli nemi érintkezések bizonyos meghatározott formája. A prostituáltmeg nem határozott személynek nyilvánosan, ritkán ingyen, rendesen keresetszerűen megyásárolhatóság formájában közösüléshez vagy más nemi cselekvéshez odaadja magát".

6 Mindezen megállapítások abban feltétlenül megegyeznek, hogy a prostitúció fő kritériumának a megvásárolhatóságot tekintik. Ha az árú - a prostituált - vásárolható, akkor ő maga kénytelen az árúforgalom szabályainak alávetni működését, azaz önmagát. Ily módon maga a biológiai aktus, a fajfenntartás ösztöne jelentkezik vevőként, és alanyává a piac törvényeinek alárendeltje: a prostituált válik. A házasság és a prostitúció intézményét vizsgálva azt látjuk, hogy ezek történelmileg, társadalmilag, gazdaságilag meghatározott jelenségek. A házasság á magántulajdon örökítése érdekében létrehívott, szigorúan szabályozott párkapcsolat, melyben - az ipari forradalom nyomán, a 19. században - az érzelmi töltés is teret nyert. A prostitúció viszont a maga "árú" jellegével egyre nagyobb méreteket öltött, nagyipari szintre emelkedett, elszakadt a házasság egységétől, amely őt létrehívta. A monogám család kialakulásának időszakától kezdve e különös adás-vétel tárgya a nő, akár a házasságban, akár a prostitúció "húsvásárában", s a különbség csupán az árú értékében van. Vagyis, ha házasság céljából történik a vásár, akkor az aktus egyszeri, amely nagy összegű, hosszútávú és a javak öröklődése miatt feltétlen hűségre kötelezi az "árút", aki ezért létbiztonságot kap cserébe és élvezheti a házasságba fektetett javak (tőke) hozadékát. A prostituált jogtól, szerződéstől független, megvétele egyszeri alkalomra vonatkozik és viszonylag olcsó. Tartósabb kapcsolat (heterizmus) esetében az ügylet a vevő részéről bármikor és következmények nélkül felbontható. Ilyenformán a prostitúció nem különleges jelenség, hanem a magántulajdonon alapuló család-struktúra szerves része, annak kiegészítéseként jelenik meg, még akkor is, ha olykor annak tagadásának tűnik. A tevékenység kereskedelmi illetve árúviszonnyá válik, s ezért a társadalom elítéli és megveti. A megítélés súlyának mértéke a mindenkori hatalom helyzetétől és érdekétől függ. Általában devianciaként fogják fel, és az ellene való védekezés mértéke is változó. A prostitúció mindig a városokban alakult ki. (Pejoratív jellegű elkülönítése a vándorló népeknél még ismeretlen). A piacgazdaság kialakítja az urbanizációt, az árúk cseréjének általánosabb koncentrálását, a kereskedelmi és pénzforgalmi intézmények létrehívását, befolyásolja az elosztást és a munkamegosztást. Elkülönül az alapanyagtermelő, az iparos, a kereskedő és bankár, arisztokrata és uralkodó, polgár és vezető, és a javak szűkössége miatt kialakul áz elszegényedett sokaság. 4. ULPIANUS: Corpus Juris Civilis Digesta, (lib. XXIII. t. II.) 5. PARENT, A. J. B. - DUCHATELET: Dc la Prostitution dans la Ville de Paris. Paris, 1836. Balliere. 6. BLOCH, I.: Korunk nemi élete. Budapest, 1907. Dante 322 9