Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

VI. VÁROSI KONFLIKTUSOK - 1. Forrai Judit: A prostitúció mint társadalmi konfliktus

• A házassági szerződés létrejöttekor, miután az adás-vétel ceremóniája lezajlott, a vevő a férj - úgy viselkedik tulajdonával, ahogyan egy árúval szokás. A férfi, ha szegény, igavonó barmává teszi az asszonyt, így hasznosítja az árút: ha gazdag, csecsebecsének teszi meg. Kettőjük viszonyának minősítését a vagyon határozza meg. A tulajdon, vagyis a feleség kötelessége, hogy azt tegye, amit tőle megkövetelnek. Igen fontos, hogy férjén kívül mással nemileg nem érintkezhet. A nő házasságon kívüli kapcsolata, azaz a házasságtörés a nő esetében tilalmas. A férjén kívül, esetleg mástól származó gyermek örökösödési jogát ezzel kívánták kizárni. A jog az erkölcs, az egyház a férj mellett állt, ezért a társadalom elítélte a házasság tehát a vagyonhoz való hűség - megszegőjét. Házasság felbontását az árúcsere alanya, tehát a nő nem kezdeményezhette, házasságtörésééift, mint legnagyobb vétségért viszont halálbüntetés járt. Egyes országokban még ma is elő-előfordul ez a barbár hagyomány. Változás csak a 19. században következik be. A házasságon kívüli nemi érintkezés lehetősége kizárólag a férfiakra vonatkozott, vagy azokra a nőkre, akik nem törvényes feleségnek minősültek. A hűség azonban szemben áll a nemi vágyak, érzelmek és a fajfenntartás ösztönével. A férfitermészet igénye a promiszkuitás, és ez teremti meg a prostitúciót. Ez a konstrukció végső soron a vagyon védelmének érdekében jön létre, tehát a prostitúció éppúgy a magántulajdont védi, mint az arra létrehozott jog, erkölcs vagy etika. A házasságon kívüli nemi érintkezésnek két ismertebb formája a prostitúció és a vadházasság. Közös vonásuk, hogy a vagyontól független nemi kapcsolatot jelent, azaz a fajfenntartási ösztönt kielégítő kapcsolatot, melyben vajmi kevéssé érvényesül a jog és az erkölcs védelme. A vadházasság - konkubinata - azonos személyhez kötött, viszonylag hosszabb távú életközösség, amely független a vagyontól. A kizárólag nemi célzatú prostitúció és vadházasság mellett bizonyos átmeneti formát jelent a heterizmus, amely főleg társadalmi kapcsolatot és csak esetleges nemi kötődést jelent. A heterizmust úgy is felfoghatjuk, mint a civilizáció legnagyobb szabadságtartalmával rendelkező kapcsolatot. Morgan szerint: "Heterizmus: a férfiak férjezetten nőkkel folytatott, a monogám házasság mellett fennálló házasságon kívüli nemi érintkezését jelenti, amely, mint ismeretes, a civilizáció egész időszaka alatt a legkülönbözőbb formákban virágzik és mindinkább nyílt prostitúcióvá válik".

2 A heterizmus közvetlenül a csoportházasságból vezethető le, abból az önátengedési áldozatból, amellyel a nők megváltották az erényességre való jogukat. A pénzért való odaadás kezdetben vallási aktus volt, a Szerelem Istennőjének templomában történt, az érte járó pénz a templom kincstárába folyt be. "Az arméniai Anaitisz, a korinthoszi Aphrodité hieroduléi éppúgy, mint Indiában a templomokban foglalkoztatott vallási táncosnők, az úgynevezett bajadérok voltak az első prostituáltak. A barbárság felső fokán a rabszolgamunka mellett szórványosan előfordul a bérmunka is és vele egyidőben, annak velejárójaként, a szabad nők iparszerű prostitúciója a rabszolganők kényszerű kiszolgáltatottsága mellett*

ß A görög viszonyokat jellemzi Demosthemes megállapítása: "Feleséget azért veszünk, hogy törvényes gyermekeket kapjunk és hogy a házban legyen egy hűséges gazdasszonyunk; ágyasnőket azért tartunk, hogy kiszolgáljanak és ápoljanak; a hetérák pedig a szerelem élvezetére valók". A prostitúció meghatározása annak függvényében változik, hogy hogyan történik tudomásulvétele és koronkénti megítélése. 2. MORGAN, L. H.: Az ősi társadalom. Budapest, 1961. 3. ENGELS, F.: A család a magántulajdon és az állam eredére. Budapest, 1982. 321