Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

VI. VÁROSI KONFLIKTUSOK - 1. Forrai Judit: A prostitúció mint társadalmi konfliktus

tebb példa Jákobé, aki az asszonyért hét évet szolgált Lábánnál, mivel nem tudott fizetni. Nagy bánatára azonban nem Rachelt, a szeretett lányt kapta meg a fátyol alól, hanem annak a nővérét, Leát. Rachelt az apa további hét év szolgálatért adta el a kitartó szerelmes férfinak. Ilyen férfi abban a korban igen ritka volt, mert a szerelem és a házasság nem bizonyultak összetartozó fogalmaknak. A házasság formáit tekintve sokféle lehet: I. Csoportházasság: vagyis több férfi több nővel kötött házassága (pl. punaluáknál, todáknál); II. Egyének közötti házasság, ezen belül: 1., Poliandria, vagyis egy nő és több férfi közötti házasság (pl. Tibetben); 2., Poligámia, vagyis egy férfi több nővel kötött házassága (pl. a mohamedánoknál, a mormonoknál, s helyenként a Távol-Keleten); 3,, Monogámia, vagyis két különnemű egyén közötti házasság. Feltehetően egyér telmű vagyonjogi vonatkozásai miatt ez utóbbi vált a leggyakoribb és legeiterjed tebb formává. A házasság formái között minőségi változást az hozott, amikor a csoportházasságot az egyének közötti házasság váltotta fel. A csoportházasságban a tulajdon is nagy valószínűséggel csoporttulajdont takart. Ám a páros kapcsolat már leplezetlenül a tulajdonformák szexuális vetülete lévén, s így az egyéni, a személyi tulajdon rendelkezik a magántulajdon minden ismérvével aminek a hatására a férfi és a nő kapcsolatában lényegi változás megy végbe. Megszűnik a csoportházassággal járó közösködés, és a férfi és a nő demográfiai-vagyoni helyzetétől függő, konkrét személyekhez kötött legalizált kapcsolat, házasság alakul ki (poliandria, poligámia vagy monogámia). A házasság a tulajdon bővítését szolgálja, így ésszerű vagy kívánatos, hogy közel azonos vagyonnal rendelkezők között jöjjön létre ez a különös árúkapcsolás, a házassági szerződés. Végső soron mind a feleség "megvásárlása", mind a menyasszonyi hozomány kialakulása abból következik, hogy a házasságra lépők különösen érdekeltek a magántulajdont örökítő szerződés létrehozásában. ^Minden házasság megegyezik tehát abban, hogy a tulajdon fenntartását sőt annak a bővítését szolgálja. Keleten a vagyon nagysága szimbolikusan is összefügg a feleségek és ágyasok számával. Aki több feleség lábára tudott gyűrűt húzni, annak a gazdagsága már számottevő volt. A többnejűség és az ágyasok száma gazdasági státus-szimbólumot jelentett. Nyugat e helyett gazdaságilag racionálisabb tulajdonformát alakított ki. Végül is ez vezetett a monogámiához, mely egyfajta születésszabályozóvá is vált a többi házassági formához viszonyítva. Célja az örökösök korlátozott száma, ezáltal a vagyon szétaprózásának megakadályozása. Nem véletlenül alakult ki az elsőszülött örökösödési joga, vagy az elsőszülött leány előre sorolt férjhezmenési joga. Engels szerint a monogám család a barbárság középső és felső foka között alakult ki, végleges győzelme a civilizáció kezdetének egyik ismérve. A monogámia: "Korántsem az egyéni szerelem gyümölcse volt, ahhoz a legcsekélyebb köze sem volt, hiszen a házasságok továbbra is az előnyök szempontjából kötött megállapodások voltak" A A házassági formákat a demográfiai szükség is módosította, a férfivagy nőhiány, illetve a többlet is szabályozta. Például a Korán négy törvényes feleséget engedett az igazhitűeknek, hiszen az iszlám teqeszkedő katonapolitikája miatt a háborúk során sok harcos esett el, így a nők kerültek többségbe. Ugyanígy pl. Luther, aki nemcsak a hesseni őrgrófnak engedélyezte a kétnejűséget, hanem a westfáliai béke után Németországban általánosan megengedték a kétnejűséget, a háborúk okozta magas férfimortalitás miatt. 1. ENGELS, F.: A család a magántulajdon és az állam eredete. Budapest, 1982. 320