Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

VI. VÁROSI KONFLIKTUSOK - 1. Forrai Judit: A prostitúció mint társadalmi konfliktus

RENDI TÁRSADALOM - POLGÁRI TÁRSADALOM 3. TÁRSADALMI KONFLIKTUSOK SALGÓTARJÁN, 1989. Forrai Judit A PROSTITÚCIÓ MINT TÁRSADALMI KONFLIKTUS A prostitúció a magántulajdonon alapuló társadalom "pestise". E "járvány" társadalomtörténeti kutatása és történelmi megközelítése lényegében egy mindenkor erkölcsileg el- és megítélt társadalmi tünet elemzésének a lehetőségét jelenti. Bár a prostitúció a társadalmi gondok csupán felszíni megjelenése, a jéghegy csúcsa: mégis gyakran kezelik úgy e témát, mintha önálló jelenség lenne, amely független a mindenkori társadalom alapvető szerkezetétől, mely létrehívta. Az árútermelő magántulajdonon alapuló társadalmakat megelőző alakulatban, azaz az ősközösségben a férfi és a nő kapcsolatát a horda szükséges munkamegosztása alakította ki. Természetesen itt nem kell figyelembe venni azokat az - olykor zavarosnak ható - elgondolásokat, amelyeket a későbbi társadalmak önmaguk igazolására alakítottak ki. Vagyis, a horda társadalmában mind a nőknek mind a férfiaknak egyenlő feltételek között kellett élni. Ez a táplálékszerzésre és az elosztásra egyaránt vonatkozott (kivéve az újszülöttek táplálásának időszakát). Semmiféle indokot nem lehet arra találni, miért kímélte volna a horda férfi tagja a nőneműt, amikor minden pillanatban és szituációban saját élete fenntartása» foglalkoztatta. A férfi és a nő tevékenységének, s munkájának a szétválása a magántulajdon kialakulásával egyidőben történik. Az új munkamegosztás a törzsi vagyontól elkülönített magánvagyon kezelésének felel meg, amikor a férfi feladatává a magánvagyon szaporítása, a nőké annak megőrzése és örökítése lesz. A magántulajdon védelme megkívánja annak csorbítatlan élvezetét, valamint azt, hogy a vagyon egyéni birtoklását mások számára is egyértelművé tegye. A legelemibb értékvédő és érdekvédelmi egység maga a család, tehát a szülők mint örökhagyók, és a gyerekek, mint az örökösök közössége. A civilizáció menetében egyfajta árúcsere eredményeként alakul ki a család, amit házasságnak nevezünk, s amely egyben jogi cselekmény is, mert tisztázza a vagyoni helyzetet, ilieve megállapodást hoz létre a házasulok között. (Érdekesen világítja meg ezt a magyar nyelv, melyben a vevő a vőlegény - vevőlegény - mivel az anyós vőnek, vevőnek nevezi az eladó lány "megvásárlóját".) A házasság rendszerint érzelemmentes, miután az árúcsere törvényeinek megfelelő racionális adás-vétel egészen a 19. századig. A vagyon szentségének védelme folytán a szerződésből kilépni nem lehet, s ha mégis felbontják, csak az eredeti állapot visszaállításával cserélhető vissza az "árú". Ám ez igen ritka eset. A javakkal korlátozottan rendelkező árútermelő állami, egyházi, és erkölcsi védelemben részesül. Az ősközösséget felváltó társadalomban a házasságkötés, fajtáját tekintve, lehet például rablási házasság, vagyis olyan erőszakos cselekmény, ahol a férfi, - Westermarck szerint - a lány elrablásával helyettesíti az ifjú feleség anyagi javakkal való megváltását. Ez az aktus korántsem olyan romantikus mint hinnénk, hiszen kifejezetten a vagyoni háttér hiányán nyugszik. A házasságkötés másik fajtája a vásárlási házasság, ami lényegében árucsere, vagyis az árú értékének megfelelő munka illetve szolgálatok cseréje. A legismer319