Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

ELMÉLETI BEVEZETŐ - Fekete László: Erőszak és utópia. Szempontok a konszenzus és a konfliktus antropológiájához, történetiségéhez és társadalomkritikájához

"önmegvalósítás", a "morális autonómia" és hasonló retorikus kellékekkel.22 Mert ha az ember nem abba az osztályba soroltatik be, ahová természetes képességei folytán tartozik, nemcsak a konszenzus és kreativitás társadalmi összegét csökkenti, hanem ezáltal saját "önmegvalósításának" lehetőségét is korlátozza. Ahogy Saint-Simon megjegyezte: "Az emberek egyesülése hozza létre a valóságos létet, azt a létet, amely többé vagy kevésbé aszerint határozott vagy bizonytalan, hogy annak szervei milyen alapossággal teljesítik azokat a funkciókat, amelyekkel meg lettek bízva™ Az organikus társadalomszemlélet tudományossága nemcsak értékszempontjaik, hanem a fenti idézetben is megjelenő antropomorf - a primitív gondolkodásra jellemző (Lévi-Strauss) - világlátás miatt is kétségesnek látszik. Saint-Simon helyét - társadalmi sémáján belül - inkább a moralisták, mintsem a tudósok körében lehetne kijelölni; ezért is bizonyult képtelennek azoknak a kemény társadalomelméleti következtetéseknek a megfogalmazására, amelyek egyébként a fiziológiai embertan szigorú determinizmusából logikusan következnek. (A századvég szociáldarwinistái vagy soreŰánusai persze ezektől a determinisztikus következtetések levonásától már nem tartóztatták meg magukat.) Hiszen Saint-Simon a társadalom organikus szerveződésétől és harmonikus együttműködésétől éppen az egyenlőtlenségből eredő társadalmi konfliktusok végérvényes felszámolását reméli, jóllehet az egész elmélet eredeti kiindulópontja szerint a társadalmi hierarchiában kifejeződő organikus egyenlőtlenség az a fiziológiai antropológiai feltétel, amitől az egész rendszer történetileg egyáltalán működik. Ezt a dilemmát nyilvánvalóan az okozza, hogy következetesen végiggondolt organikus társadalomelméletbe nem lehet olyan társadalomkritikai értékeket - a konszenzust és az egyenlőtlenséget visszacsempészni, amelyek ellentmondanak a rendszer történeti működésének kinyilvánított alapelveivel. Mertha valóban működnek a fiziológiai embertan vastörvényei a társadalmasodás folyamatában, akkor a moralizálás sem ellensúlyozhatja társadalmi következményeinek teljes kifejlődést, ha viszont nem, akkor az organikus elméletek egész szaktudományos megalapozása válik érdektelenné a történeti és társadalomtudományok számára. S ez utóbbi lehetőség ismét felveti azt a felvilágosodáskori gondolatot, hogy jóllehet a konszenzus és az egyenlőség az autentikus léteHés természeti feltételei, de azok csak az ember morális választásának nyomán törhetnek utat maguknak a történeti idő folyamában. Ezért is hat Kant egyik gondolata szinte a releváció erejével a fenti dilemma megértéséhez. Mint ahogy azt az Antropologie in pragmatischer Hinsicht című munkájának előszavában megjegyezte: "A fiziológiai embertan abból a vizsgálódásból ered, amit a természet tesz az emberrel, a pragmatikus embertan pedig abból, amit az ember, mint szabadon cselekvő lény, önmagával tesz, tud vagy kell tennie".™ Az idézett kanti mondat fényében azt lehet mondani, hogy Saint-Simon ezekre az utóbbi "pragmatikus embertani" kérdésekre kereste a választ, míg társadalomelméletének "fízioló&ai embertani" retorikája a kor tudományfelfogásának jellegzetességét, a szaktudományos "objektivitás" maszkjában megjelenő történelem és társadalomelméletek diszkurzfv formáit utánozza anélkül, hogy azok értékszempontjait - a konfliktust és az egyenlőtlenséget - komolyan átvenné. (Többé-kevésbé ez mondható el Comte-ról is, akinek alapvető társadalmi értékrendjét sokkal inkább a felvilágosodáséhoz, mintsem a kor organikus társadalomelméleteihez kapcsolhatjuk.) Összevetve tehát Saint-Si22. SAEMT-SIMON, C-H.: Du systeéme industriel. In: oeuvies de Claude-Henri de Saint-Simon. Tom. 3. Geneve, 1977. A gondolkodás e retorikus kellékeinek kritikáját lásd FROMM, E.: Humanistic Panning. In: FROMM, E.: The Crisis of Psychoanalysis. Harmondsworth, 1973.85-97. p. 23. SAINT-SIMON, G-H.: i.m. 177. p. 24. KANT, L: Anthropologie in pragmatischer Hinsicht. In: Immanuel Kant's Werke. Bd. 10. Leipzig, 1839. 115. p. Vö.: Kant, L: Pölitz-féle metafizika. In: KANT, I.: i.m. 131. p. és KANT, I.: A tiszta ész kritikája. Budapest, 1981.507.és53<W33.p. 31