Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)
ELMÉLETI BEVEZETŐ - Fekete László: Erőszak és utópia. Szempontok a konszenzus és a konfliktus antropológiájához, történetiségéhez és társadalomkritikájához
mon gondolkodását a kor konzervatív vagy Überalis szemléletű organikus társadalomelméleteivel, az mondható, hogy miközben ő is látszólag ugyanarról a dologról beszél, nem ugyanarra a dologra gondol. A fiziológiai antropológia analógiájára megalkotott organikus társadalom fikciójának és a tudományelőtti (konszenzus és egyenlőségelvű társadalomkritikai) értékeknek nyilvánvaló ellentétéről van tehát itt szó. Jóllehet a 19. század szcientista szemlélete éppen azt sugalmazta, hogy az organikus társadalmi szerveződés, az emberi konfliktusok természeti eredete "pozitív" tudományos tény, amely felette áll az érdekek, értékek és tradíciók által motivált tudományelőtti választások szabadosságán. Kétségtelen, hogy a filozófiai antropológia szabadossága éppen abban áll, hogy amit mond (tud és kell mondania) az emberről és az emberiről, azt az érdekek, értékek és tradíciók világának horizontján belül teszi. S éppen ezért zárta ki az új tényszerűségen alapuló tudományideál azt a "szigorú" tudományok köréből, mivel az embernek és az emberinek "pozitív" meghatározása ilyen bizonytalanul körvonalazható horizonton belül elképzelhetetlen. Mondani sem kell, hogy a fiziológiai antropológia fenti definíciója ellenére szintén ezen, s nem valamiféle elvont és a megfigyelő ember részvétele nélkül is artikulált természeti horizonton belül teszi ugyanazt. S bárha ezzel az elhatárolódással a konfliktus és az egyenlőtlenség látszólag objektív, szaktudományos "ténnyé" válik, amelyre a történeti-társadalmi világ felépül, az organikus társadalomelméletek ezekben a "tényekben" valójában saját tudományelőtti (társadalomkritikai) értékrendjüket fogalmazzák meg az emberi konszenzus és egyenlőség morális értékeivel szemben. Minden tudás szükségszerűen társadalmi, s ha a történeti vagy a természeti tudás látszólag közvetlenül a történésekre és a dolgokra vonatkozik is, abban mindig egy korszak és értékei tárulkoznak fel.25 Ezért, ha létezik a gondolatok életében is egy olyan pillanat, amikor elveszítik ártatlanságukat, ez - a konfliktusnak és az egyenlőtlenségnek természeti törvénnyé avatásával - az organikus társadalomelméletek életében is elkövetkezett.26 A 19. század második felétől ezek a politikai és tömegmozgalmak olyan teoretikus eszközeivé váltak, amelyek a természetes egyenlőtlenség fiziológiai embertani értelmezésén keresztül a jelen társadalom intézményeibe kövesült erőszak és egyenlőtlenség történeti létjogosultságát voltak hivatva igazolni. Herbert Spencer, William Graham Sumner és a szociáldarwinisták tarka társasága a biológilag az emberbe kódolt és társadalmilag szabályozott erőszakot és egyenlőtlenséget a történelmi haladás szükséges eszközévé, vagy egyenesen nagy vívmányává avatják. S ha a szabályozott erőszak áldásait a történelem időfolyamában az ( ember megpróbálná magáról ledobni, akkor - ahogy Sumner ijesztgette kortársait - "az emberben lakozó vadállat bármelyik pillanatban felébredhet"'27 Az erőszak 19. századi szekularizációja után a történelem és a társadalom kutatójának nemcsak a modern társadalmi konfliktusok gigantikus méreteivel és - ha túléli - következményeivel kell szembenéznie, hanem azzal is, hogy az erőszak tényét 25. "Die physikalisch verstandene Natur ist selbst ein Humánum." WEIZSÄCKER, C. F. v.: Der Garten des Menschlichen. Beiträge zur geschichtlichen Anthropologie. München-Wien, 1977. 268. p. Lásd még LŐWITH, K.: Das Individuum in der Rolle des Mitmenschen. In: LŐWITH, K: Mensch und Menschweit. Beitrage zur Anthropologie. Stuttgart, 1981. 31. p. Ezeknek ä gondolatoknak közvetlen forrása persze Edmund Husserl és Martin Heidegger műveiben található. 26. A fiziológiai és a filozófiai antropológia kérdéseinek összekeveredése nemcsak a különböző értékek és történeti állapotok legitimizációját szolgálhatja. Charles Morazé e kettő együttes (történeti antropológiai) vizsgálatától reméli azt, hogy a kettő közötti konfliktusok feltárása után eljuthat ahhoz az "általános antropológiához", amely egy "genetikus történelem" megalapozása lehet MORAZÉ, Ch.: i.m. Előszó és kül. 7. fejezet. Vö.: WEIZSÄCKER, C F. v.: i.m. kül. II/5. fejezet. 27. SUMNER, W. G.: Népszokások. Budapest, 1978. 271. p. Ennek a túlnépesedéssel és a csökkenő hozadék elméletével kombinált erőszakelmélctnek tömör összefoglalását Id. SUMNER, W. G.: Sociology. In: SUMNER W. G: War and Other Essays. New Haven, 1911.167-192. p. Vö.: POPPER, K.: Lm. 94-95. p. 32
