Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

V. AZ IPAROSODÁS TÁRSADALMI KONFLIKTUSAI - 5. Mazsu János: Iparosodás és társadalmi egyenlőtlenség – avagy mire jó a társadalmi egyenlőtlenségek történetének kutatása

amelyben a radikális gazdasági modernizáció, a gazdasági fejlődés megteremtése kisebb mértékű társadalmi egyenlőtlenségeket indukál, megfér kevesebb emberi elnyomorodással, kisebb társadalmi feszültségekkel és politikai konfliktusokkal? A problémakör kutatói közötti szűkebb értelemben vett szakmai viták egyik csomópontja az eredmények oldaláról hangoztat kételyeket magával az egyenlőtlenségkutatás súlyával szemben. Azzal érvelve, hogy mivel a hosszú 19. század egészében Nyugat-Európában az egész társadalomra nézve növekedett az életszínvonal, az elemi műveltség, a munkakörülmények, a szociális biztonság, stb., a szociális egyenlőtlenségeknek a magasabb jóléti bázison fokozatosan csökkent a jelentősége, társadalmi strukturáló szerepe. Manapság már kevesebb vita folyik viszont afelett, hogy a nyugati társadalmakban az anyagi és kulturális bázis színvonalának emelkedése az iparosodás sodrában nem volt egyenletes. Legtöbb részkutatás és áttekintő munka egyetért abban, hogy a sokáig makacs hit, amely szerint a feudalizmus végső szétrombolását jelentő ipari forradalom elősegítette a szociális különbségek eltűnését vagy legalábbis csökkenését, - nem tartható. Az első ipari forradalmak időszakában - Angliában a múlt század közepéig terjedően, Franciaországban kb. az 1880-as évig, Németországban a századfordulót megelőző évekig - a társadalmi egyenlőtlenségek növekedtek minden területen, majd a jelzett fordulópontok után a kiegyenlítődés tendenciái indultak be, leginkább kutatási eredményekkel is alátámasztottan a vagyoni és jövedelmi helyzetben, a munkakörülményekben és talán a legteljesebben, - és a világháborúig befejezetten - az elemi műveltség, az alfabetizáció területén. Ahol a kiegyenlítődés tendenciáival szemben sokasodnak a szociális differrenciák növekedésére utaló kutatási eredmények is: a lakásviszonyok, az egészségügyi viszonyok, a várható életút, illetve a társadalmi mobilitás viszonyai területén. A folyamatok és az okok értelmezése területén is felfedezhetők mind az egyetértés mind a viták sűrűsödési pontjai. Az egyetértés leginkább abban mutatkozik meg, hogy a nyugati társadalmakban az alsóbb osztályok fizettek nagy árat rövid távon az ipari forradalomért főleg a mezőgazdasági munkásság szegényedett el, de az ipari munkásság nagyobb része is pauperizálódott mind abszolút értelemben, mind pedig viszonyítva a vagyonosodé középosztályhoz. Hosszabb távon viszont a társadalom egésze nyert. Széles körben elfogadott az a magyarázat, hogy a primer iparosodás periódusában sokkolóan nagy volt a magas profit hajtóereje, talán Németország kivételével teljesen hiányzott az állam kiegyensúlyozó-kiegyenlítő szerepe és még egészében nem volt világos az összefüggés a termelés-fejlesztés és a tömegfogyasztás között, így az nem válhatott a beruházói-vállakozói stratégiákban, pl. a bérek emelésének, "karbantartásának" motívumává. Nem tekinthető csupán kutatástechnikai jellegűnek azon kérdés körül kialakult vita, hogy a társadalmi egyenlőtlenség elemei között hierarchikus vagy más jellegű viszony van? A leggyakoribb álláspont az - emplicit vagy explicit módon akár -, amelyik a tulajdonviszonyokat tekinti a társadalmak 19. századi osztálytagozódása meghatározó elemének, s konzekvenciájaként a kutatások során elsődlegesnek tekinti a vagyoni-jövedelmi helyzet vizsgálatát, és annak szorosabban vagy lazábban alárendelve vizsgálja a szociális egyenlőtlenség többi komponensét. Jellegzetes kutatói szemlélet, amelyik a társadalmi munkaszervezetben és annak konkrét megjelenési formájában, a munkahelyen elfoglalt helyet, az ott kialakult viszonyokat tartja szorosan és hierarchikusan összekapcsoltaknak. E szemlélet szerint a munkahelyen kívüli társadalmi viszonyokban az egyenlőtlenség az előbbiektől függetlenül alakul - ezért mellérendeltek és egyenlő súlyúak. Úgy tűnik, hogy az utóbbi közelítések egyfajta felmentést adnak a komplex és teoretikusabb vizsgálódások alól, másrészt azonban pontosan e felmentések felszabadító ereje ösztönöz újabb területek (pl. szerveződési minták, szerepmodellek, mentalitás, családi és társaskapcsolatok) bevonására a kutatásokban, illetve 307