Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

V. AZ IPAROSODÁS TÁRSADALMI KONFLIKTUSAI - 5. Mazsu János: Iparosodás és társadalmi egyenlőtlenség – avagy mire jó a társadalmi egyenlőtlenségek történetének kutatása

konfliktusokban való résztvétele, aktivitása, attitűdjei kiformálódása mögött nehéz direkt módon megtalálni a nyers szociális egyenlőtlenségeket és mozgási dinamikájukat, hiszen azokat ideológiai és konfliktuskezelő mechanizmusok alakítják és kanalizálják. Ezzel együtt is a mindenkori konfliktusok meghatározó faktorának azonban a társadalmi egyenlőtlenséget tartják. Közülük hadd említsem itt csupán Erik Hobsbawm nevét. E szempontból az ellenkező végletet képviseli Harold Perkin, aki a szociális egyenlőtlenségek és a társadalmi konfliktusok politikai megjelenése kapcsolatát olyan távolinak tartja, hogy azok szerinte ideológiai erőszaktétel nélkül nem is érdemesek - alkalmasak a vizsgálatra. Ha a szociális egyenlőtlenségek és a társadalmi-politikai konfliktusok kapcsolatának megítélése nem is a vitáktól, sőt szélsőséges ellentétektől mentes, a konfliktusok mozgatórugóit feltárni akaró kíváncsiság jelentős impulzusokat adott a társadalmi egyenlőtlenségek kutatásának. A kutatások fősodra alapján .hogyan definiálható a társadalmi egyenlőtlenség? A vizsgálatok objektumai leggyakrabban a társadalom makrocsoportjai: osztályok és rétegek, elit/ek/ és a tömeg, foglalkozási csoportok, etnikai, vallási és nemzeti kisebbségek, esetleg nemek. Kisebbrészt irányulnak csupán a kutatások mikrocsoportokon - pl. család-háztartás, munkahelyi közösség - belüli egyenlőtlenségek feltárására. A társadalmi egyenlőtlenség legáltalánosabban a fenti társadalmi csoportok különböző részesedése az anyagi és nem anyagi jellegű javakból és a társadalmi szolgáltatásokból. Nem értékelődnek társadalminak a földrajzi-éghajlati okokból vagy pl. a nemek közötti egyszerű, nyers biológiai különbségekből vagy akár a testi megjelenés vagy a szellemi képességek eltérő adottságaiból fakadó differenciák - bár azok elemeikben megjelenhetnek a társadalmi disparitásokban. A társadalmi egyenlőtlenség anyagi komponensei: a vagyoni-jövedelmi helyzetben, a munkakörülményekben, a lakásviszonyokban, a fogyasztásban létrejövő differenciák. A nem anyagi jellegű komponensek: az oktatásban-művelődésben, orvosi ellátásban, a szabadidő eltöltésében, pihenésben és rekreációban, társadalmi mobilitási esélyekben, a saját életpálya megválasztásának lehetőségeiben, a társadalmi és jogbiztonság területén, valamint a társas érintkezés, kapcsolattartás és szerveződés lehetőségeiben való eltérő részesedés. A társadalmi egyenlőtlenségek politikai-hatalmi aspektusai többnyire hiányoznak a vizsgálódásokból, mint ahogyan - más megfontolásból - az összehasonlítási kísérletek tudatosan kerülik ki a nemzetek közötti egyenlőtlenségek érintését, vagy azokat mint regionális differenciákat értelmezik. Alárendelten jelentkezik a kutatásokban a korosztályoknak mint társadalmi csoportoknak a vizsgálata - a generációk közötti különbségek szerencsésebb esetben is a társadalmi mozgásfolyamatok megragadásának a technikájaként értelmeződnek - kevésbé figyelve arra, hogy egyes történeti szituációkban a társadalmi egyenlőtlenségek miért is öltenek élesen generációs jelleget. A 18. század végétől a 20. század elejéig tartó időszakra vonatkozó kutatások központi ha nem is egyedüli - kérdése: az iparosodás, az ipari forradalom kölönböző hullámai hogyan hatottak a társadalmi egyenlőtlenségre. A szak- és a képzetlen ipari munkásság, illetve a fizikai és a szellemi munkásság (white collars) közötti disparitást fókuszba állító nyugat-európai kutatások az alapkérdés mellett feltűnően nagy gondot fordítanak annak a megválaszolására is, hogy az egyenlőtlenségek és változásaik mennyire fakadtak valóban az iparosodás emberi erőforrások iránti igényeiből, és melyek voltak a szociális disparitásoknak azok az elemei vagy változási folyamatai, amelyek inkább kötődtek történeti tradíciókhoz, politikai-hatalmi szerkezetekhez vagy szituációkhoz - és így nem voltak szükségszerűek egy rapid modernizációs periódusban. Ezen kérdésfelvetések mögött nem lehet nem észrevenni a társadalmi egyenlőtlenség kutatások újabb, számunkra is megszívlelendő indítékát: szükségszerű volt-e, hogy a nyugati társadalmak a társadalmi egyenlőtlenségek növekedésével fizettek az iparosodásért? Általánosabban fogalmazva: voltak-e, lehetségesek-e olyan útjai-módjai az iparosodásnak, 306