Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

ELMÉLETI BEVEZETŐ - Fekete László: Erőszak és utópia. Szempontok a konszenzus és a konfliktus antropológiájához, történetiségéhez és társadalomkritikájához

nak a társadalom működésének helyes alapelvei és felvázolható lesz a történeti fejlődés pályája. Georges Cabanis, Philippe PineL, Johann Caspar Lavater, Franz Joseph Gall és mások (fiziológiai, fiziognomiai, frenológiai, anatómiai, és pszichológiai) kutatásai nyomán megingott az ember természeti egyenlőségébe, s ezzel együtt egy konszenzus és egyenlőségelvű társadalom realitásba vetett hiU5 De mindenekelőtt Xavier Bichat-nak a fiziológia terén végzett munkásságát kell kiemelnünk, akinek az emberi természet eredendő egyenlőtlenségén alapuló fiziológiai elméletét Claude-Henri de Saint-Simon a társadalom organikus alapelvévé léptette elő.*6 Bichat fiziológiai elmélete három eredendőnek tekintett antropológiai tulajdonság alapján osztályozza az embert. Eszerint minden ember magába hordozza az intellektuális tevékenység, az érzéki megismerés és a fizikai erőkifejtés képességét.

17 Csakhogy - őt idézve - "vitális energiáink instabilitása" és "az életnedvek szokásos változatossága" miatt mindhárom eredendő képességünk egyidejű kibontakoztatása elképzelhetetlen, ezért a másik kettő rovására csak az egyik kiművelésére kell törekednünk.18 Georges Cabanis, a nagy elődök Condillac és Helvetius filozófiai antropológiájának szellemében, még a fiziológiai adottságok és a kiműveletlen képességek társadalmi korrekciójának lehetőségeiről és morális szükségességéről elmélkedik. Ő még úgy látja, hogy a homme physique és a homme moral mesterkélt dichotómiájából ered az emberi teljesség megfogalmazásának összes nehézsége.^ Ellenben Bichat e három osztályt a fiziológiai embertan vastörvényének tekinti, s az állam kötelességévé teszi azt a feladatot, hogy az ember egyik vagy másik képességének kiműveléséről gondoskodjék és ennek megfelelően képességeinek leginkább megfelelő osz15. CABANIS, G.: Les rapports de physique et du moral de I'hommc. Tom. 1-2. Paris, 1802.; GALL, F. J.: Recherches sur l'anatomie du Systeme nerveux en general et du cerveau en particulier. Paris, 1809.: LAVATER, J. C: Physiognomische Fragmente zur Beförderung der Menschenkenntniss und Menschenliebe. Bd. 1-4. Liepzig, 1775 -1778.; PINEL, Ph.: Traité médico-philosophique sur, l'aliénation mentale. Paris, 1809.; PINEL, Ph.: Nosographie philosophique. Tom. 1-3. Paris, 1807. Lásd még MANUEL, F. E: From Equality to Organicism. In: MANUEL, F. E.: Freedom from History and Other Untimely Essays. London, 1972. 221-241. p.; Különösen jó összefoglalása az organikus szemlélet alapelveinek Pinel filozófiai nozográfiája". Pinel módszertana szerint az orvostudományi vizsgálódásoknak a következő elveket kell követniük: "... egy bölcs és fokozatos átmenet az egyik rendből a másikra, avagy egyik osztályból arra, amelyik közvetlenül az előzőt követi: egyiknek és a másiknak a beosztása nem önkényes összehasonlítás, hanem az organikus struktúra vagy a részek funkcióinak megváltoztathatatlan elvei alapján." Pinel, Ph. Lm. Tom. 1. XÜI-XÜTL p. vö.: III-IV. és XXTVXXV. p.; Ezeket a retorikus elemeket emeli át saját rendszerébe az organikus társadalomelmélet. "La base immuable" vagy la base invariable de la structure organique ou desfonctions desparties" volt hivatva igazolni az organikus szemlélet "objektivitását", mintha a természet előzetesen közölte volna a megfigyelő emberrel a társadalmi szerveződés örökkévaló és megváltoztathatatlan erveit. Mintha a természetnek egyáltalán lenne egy olyan klasszifikációs rendszere, amely egyszerre fejezi ki a szerveződés formális alapelveit és tartalmazza ezen alapelvek jelentését a megfigyelő ember részvétele nélkül is. 16. BICHAT, X.: Recherches physiologjques sur la vie et sur la mórt. Paris, 1829. 17. BICHAT, X.: i.m. 10-15., 26-48. p.; Ezeknek az organikus modelleknek a történeti és társadatomtudományokra gyakorolt hatása napjainkig töretlennek mondható. Az első "szaktudományosán" megalapozott kísérlet Karl JASPERS Psychologie der Weltanschauungen című munkája volt. Egy újabb, jellegzetes példát idézve, Charles Morazé hatvannégy antropológiai alaptípus és azok variációi alapján képzeli megalkothatónak a társadalmi szerveződés különböző történeti módjait. MORAZÉ, Ch.: La logiquc de ltiistoire. Paris, 1967. Ezeknek a történeti próbálkozásoknak abszurditását talán egy wittgensteini kérdés világítja meg a legjobban: "Hány háztól vagy hány utcától kezd egy város város lenni?" WITTGENSTEIN, L.: Philosophical Investigations, 18. 18. BICHAT, X: Lm. 107-108. p. 19. CABANIS, G.: Lm. DC pp. 29