Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

V. AZ IPAROSODÁS TÁRSADALMI KONFLIKTUSAI - 2. N. Czaga Viktória: Kézművesek, iparosok, kereskedők a budai védegyletben

erre, hogy amikor 1847 nyarán a budaiak ünnepséget rendeztek a Horváth-kertben és a német színház igazgatója az általa felállított étkezdét a "Wilkommen" felirattal látta el, s azt sem Frankenburg és társai, sem a városkapitány felszólítására nem cserélte fel magyarral, "az impertinens szatíra fölötti közindignációnak kifejezést adván" - írja - "hangosan kifütyöltük, s egypár üveglámpát az állványról leparittyáztunk. Persze, hogy a 'crawall' azon körökben, melyek a német elem konzerválására a magyar fővárosban magokat különösen hivatva érezek, nem^jó vért csinált: a féltucat összezúzott mécses elégtételt kívánt..."7 Miután a város legfőbb, s nem is akármilyen megélhetési forrása a bortermelés volt, a szőlőművelő és bortermelő polgárok között csekély érdeklődés mutatkozott a mozgalom iránt. A fiókegyesületbe mindössze három szőlősgazda lépett be. A hazai termékek önkéntes fogyasztására alakult Védegylet ipar pár toló programjában a bor egyébként sem szerepelt. A budai bort különben sem kellett védelemben részesíteni a budai piacon, hiszen anélkül is számtalan vád érte a polgárokat, hogy az általuk termelt bornak ők a legfőbb fogyasztói. Sokkal nagyobb érdeklődés a védegyleti mozgalom iránt a budaiak által gyárnak nevezett, valójában nagyobb műhelyek tulajdonosai között sem mutatkozott. E műhelyek közül négy érdemelte ki a gyár nevet: az Első Magyar Szarugomb és Fémárúgyár, élén Szajbold Frigyes csontgombgyárossal, Ganz Ábrahám vasöntődéje, Zsigmond Károly szőnyeggyára és Werther Frigyes gépgyára. Mind a négyen tagjai voltak a budai fiókegyesületnek. Az Első Magyar Szarugomb és Fémárúgyárat 1845-ben egy részvénytársaság hozta létre. E krisztinavárosi gyárban valóban nagyüzemi termelés folyt. 1846-ban 42 - túlnyomórészt külföldi - munkást foglalkoztatott, hetente 5-600 csomag gombot készítettek (1 csomag = 12 tucat gomb). Ganz Ábrahám is 1845-ben alapította vasöntödéjét, s 1846-ban már két ház tulajdonosa volt és hatvan munkást foglalkoztatott. Ő állította üzembe az első gőzgépet Budán. Zsigmond Károly szintén 1845-ben alapította szőnyeggyárát a Krisztinavárosban. Werther Frigyes azonban nem a védegyleti mozgalom időszakában hozta létre gépgyárát, hanem jóval korábban, 1841-ben.8 Ennek ellenére sikereit a budai fiókegyesület figyelemmel kísérte és a magáénak vallotta.

9 ' Ha közelebbről megvizsgáljuk, mi tette lehetővé e négy budai gyár fejlődését, akkor azt tapasztaljuk, hogy a legkevésbé sem a védegyleti iparpártoló eszmék. Szajbold Frigyes Bécsből tette át székhelyét Budára, keresett cikkekkel - gombokkal, csatokkal, órakulcsokkal jelentkezett a piacon, s bécsi kapcsolatai révén szállított exportra is. Tömegcikket és művészi kivitelű terméket egyaránt előállított. 10 Ganz Ábrahám vasöntődéjének és Werther Frigyes gépgyárának felvirágzását pedig a Pesti Hengermalom megrendelései tették lehetővé. Mégis sokatmondó adalék a két gyártulajdonos működéséhez!, termelési stratégiájához, hogy az 1846. évi iparegyesületi kiállításra Ganz Ábrahám csak egy sima öntöttvas kandallót küldött, ami a kiállítás műbíráló bizottsága szerint tökéletes munka volt ugyan, de nem sok. Arra a kérdésre, hogy miért csak egy terméket állított ki, azt válaszolta, hogy annyira ellátják őt megrendelésekkel, hogy nincs ideje a kiállításra készülődni.!! Werther Frigyes több terméket állított ki, többek között egy gőzkazánt is, amely tökéletes volt, ám "a kazán hosszában felrakott csúcsszegfők a szemnek szépek" ugyan, "de amellett, hogy a gép lényegi részei közé nem tartoznak - megdrágítják azt. ... Márpedig egy gyárosnak arra kell törekedni, hogy készítményei ne csak jók, de olcsók is legyenek. "^

2 7. FRANKENBURG Adolf: Emlékiratok Pest, 1868. 2. k. 221-223. p. 8. E gyárakról részletesen ír: MÉREI Gyula: A magyar iparfejlődés 1790-1848. Bp., 1951. 9. Magyar Országos Levéltár Országos Ipartestület P 1073.16-4018/1846. sz. i. 10. Hetilap, 1846. május 8., 37. sz. 11. MOL P. 1073. 17-5898/1846. sz. i. 12. MOL P. 1073. 40-sz.n. i. 289