Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

ELMÉLETI BEVEZETŐ - Fekete László: Erőszak és utópia. Szempontok a konszenzus és a konfliktus antropológiájához, történetiségéhez és társadalomkritikájához

magyarázza a történeti világ rendjét, hanem fordítva. Ezért is természetes, hogy az emberi cselekvések földi konfliktusai helyett az életműködés jelenségeiből alkotják meg az organikus társadalom elméletét. A természetnek, a megfigyelő ember értékszempontjaitól függetlennek gondolt szerveződését forgatják rá a társadalomra abból a meggyőződésből kiindulva, hogy az autentikus társadalom-történeti világ nem lehet ellentétes a természet organikus működésével, melynek az ember egyébként is része.13 Az organikus társadalom ideája, ahol nemcsak helye, hanem funkciója is van a konfliktusnak és az egyenlőtlenségnek, a konszenzus- és egyenlőségelvű filozófiai antropológiával szembeni polémiából született meg. Egy olyan polémiából amelynek akkor lett igazán tétje, amikor a konszenzus- és egyenlőségelvű természetjogi tradíció hívei mérhetetlen erőszakkal és kegyetlenséggel akarták azt társadalmi gyakorlattá tenni a forradalmi Franciaországban. Ez az, amit az imént talán egy kissé tudálékosan az antropológiai állandóság temporalizálásának neveztem. Igaz a felvilágosodás gondolkodói közül néhányan felismerték a természetjog filozófiai, antropológiai és az organikus társadalmi szerveződés értékszempontjainak összeférhetetlenségét. S bár kétségtelenül az organikus fejlődéselméletek első és nagyhatású teoretikusai közé tartoztak, Francois Quesnay, Adam Smith és Adam Ferguson műveiben már megjelenik a társadalom organikus szerveződését és a tiv/V'-izáció irányába tartó fejlődés előmozdítását szolgáló intézmények bírálata, s a nyugtalanság és a csalódottság a munkamegosztás és a piac nyomában járó társadalmi konfliktusok és egyenlőtlenség miatt. Quesnay úgy véli, hogy a civillé válás során az ember egyre inkább eredeti értékeinek feladásara kényszerül. Smith pedig a munkamegosztás súlyos következményének tulajdonítja azt, hogy az eltompítja az ember értelmét, szabadságvágyát és morálját, gyengíti sokoldalú vállalkozókedvét, amelyek már a "durva és barbár" állapot emberének természetes tulajdonságai közé tartoztak. 14 Persze a probléma náluk jobbára még csak az elmélet síkján jelentkezett; mindenesetre szembekerülve nézeteik lehetséges földi követekzményeivel ők a konszenzusra hajló ember és az egyenlőség filozófiai antropológiai fikcióját választották. Ez utóbbit tekintik természetinek az organikus történeti fikciójával szemben. Azonban a konszenzus és az egyenlőségelvű antropológiai fikcó történetivé tételének kísérlete után, a 18-19. század fordulójától az organikus és a természetjogi megalapozású társadalomelméletek határozottabban elkülönülnek, s gyakran szembekerülnek egymással. Ettől az időtől kezdve kér egyre nagyobb helyet magának a biológiailag az emberbe kódolt konfliktus mítosza a történeti és a társadalomtudományokban. A természetjogi tradíció filozófiai antropológiájával szemben, az organikus társadalomelméletek első teoretikusai a szaktudománnyá váló embertanban vélték megtalálni az objektív tudományosságnak azt az ideálját, amelynek alapján végre megismerhetővé vál13. BÜRKE, aki a francia forradalom eseményeit egyenesen az írástudók összeesküvésének" és a természetjog által félrevezetett emberek garázdálkodásának tartja, a következőképpen fogalmazza meg a társadalomtörténeti világ érvényes rendjét: "összhangban a közösséget alkotó változatos fajtákkal, régi országaidban birtokoltad a részek széles változatait; rendelkeztél mindenféle kombinációval, az érdekek szembenállásával, hatással és ellenhatással, amelyek az ellentétes erők kölcsönös küzdelméből eredő természeti és politikai világból megteremtik az univerzum harmóniáját'' BÜRKE, E: Reflections on the Revolution in France. Garden City, N. J. 1961.47. p. 14. FERGUSON, A.: An Essay on the History of Civil Society. Edinburgh, 1966. 218-220. p. SMITH, A.: An Inquiry into the Nature and the Causes of the Wealth of Nations. Chicago, 1976. Vol. 2. 303-304. p.; PerSze a 19. századi liberális gondolkodók nem a filozófiai antropológia morális tartalmát olvasták ki az idézett művekből. Sőt például a Smith-i láthatatlan kéz",, amely a felvilágosodás gondolkodásának egyik jellegzetes diszkurzív szóvirágja volt, az élettudományok gyors fejlődésének és a társadalomtudományokra gyakorolt hatásának köszönhetően egyenesen szaktudományos igazságtartalmat kapott. Ezt a szemléletet nevezi Popper a historicizmus pszichologikus változatának. POPPER, K: Lm* 92. p. 28