Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

V. AZ IPAROSODÁS TÁRSADALMI KONFLIKTUSAI - 1. Vári András: Regálékonfliktusok: urak, parasztok, bérlők

Nyilvánvaló, hogy ez az út nem mindenki számára állt nyitva, a messziről jöttek, különösen, ha vallási- etnikai határokon túlról érkeztek, hátrányosabb helyzetben voltak, mint például a zsidók, görögök. Ezek valószínűleg inkább az előbbi, mobilitásra alapított taktikát kellet, hogy válasszák, noha persze sem a továbbállás gyakorisaga, sem az integráció "mélységére" nincsennek közvetlen adataink. Mindenesetre feltűnő, hogy az igazán nagy vagyonok és vállalkozások úgy tűnik, a görög-zsidó árendások kezében voltak inkább.

21 Van arra is adat, hogy a kocsmabérlő zsidók főleg a pálinkafőzést és -eladást erőitették, megsértve contractusokat, ami szintén a gyors haszon, a könnyű csalás és az árú könnyű elrejtése által motivált magatartásra utal.22 Ez is magyarázhatja, hogy a zsidók és általában az idegenek nem voltak túlzottan népszerűek és például Misztótfalu mezőváros tiltakozik az ellen, hogy az eredetileg neki járó, de 50 Rft-ért a földesúrnak visszabocsátott negyedéves kántorkocsmáitatást zsidónak adják ki bérbe.23 Persze, mint általában az ilyen jellegű vádaknál és tiltakozásoknál, itt is fölmerül a gyanú, hogy esetleg nem pusztán a fogyasztók, a "lakosok" érdeke játszhatott szerepet, de a konkurens gazdasági csoportoké is. Arra, hogy Misztótfalun nemcsak a zsidók kereskedelmi tisztessége lehetett némileg kifogásolható, egy ugyanabból az évből (1793) származó panasz is rávilágít, mely szerint a helység elöljárói a helység nevében vállaltak egy árendát, de valójában csak nyolcan vannak hozzá társak, vagyis ha az üzlet nyereséges, ők osztoznak rajta, ha veszteséges, a helység fizeti a hiányt.

24 Az idegenség buktatóit éppen egy nem-zsidó integrációs kísérlet kudarca kapcsán figyelhetjük meg legjobban. Szlanyina Bálint morvaországi posztókészítő25 több társával együtt az uraság hívására és költségén érkezett Nagykárolyba, ahol is azonban házat, műhelyt nem kapván, mesterségéhez fogni nem tudott. (Ez a prefektus saját bevallása szerint tipikus szituációnak tekinthető az uradalomban.)26 1772-ben kiárendálta a fábiánházi kocsmát, a magával hozott tőkéből azonban a kocsma mellett gazdaságot is fölszerel és kereskedésbe fog: ruhaféléket, sőt "kását" ad el a helybelieknek, marhát és dohányt vesz, majd idővel dohányfelvásárlóvá növi ki magát. Emellett pénzt is ad kölcsön, úgy egyeseknek, mint a falunak, készpénzzel fizeti a falura kirótt portiót, és természetesen eladásai is nagyrészt hitelbe mennek. Nyolcéves kocsmároskodása alatt többször is restantiába marad az eladott borok árával, ám ezek 2-300 Rft-os összegek, 1780-ban a restantia ennél jóval nagyobb. Executiót küldenek rá - ez a tiszt döntése - és evvel egyidőben a restantia összegét is vitatni kezdik, azt állítva, hogy a kocsmán bor árában keletkezett adósságokat meghamisítva, megnagyobbítva jegyezte fel - ez a falusiak találmánya. A két irányból jövő támadás lehet egymástól független is, de korántsem elképzelhetetlen, hogy előbb vagy a falusiakkal, vagy a 21. A lugosi vendégfogadót pálinkafőzési joggal árendáló Herschl Löbl adósságai fejében 1789-ben felbecsült ingó vagyona 690 Rft-ra ment, ebbe egész biztosan nincsenek benne pénzkihelyezései. Ez a vagyon nagyobb, mint az ugyanebből az évekből származó keszthelyi iparos- és kereskedő hagyatékok ingatlan nélküli része. V.o.: BENDA Gyula (szerk.): A keszthelyi uradalom 1850 előtti hagyatéki és vagyoni összeírásai I. Budapest, 1988. és OLK P 1531. No. 314. Ugyanakkor egy kocsmaépületet 1793-ban 190 váltó forintra becsültek: OLK P 1531. No. 605. 22. Somogyi Ferenc urad. prefectus írja 1785. december 15-én: "mind az három teljen (Fábiánháza, Mérk, Ecsed - V. A.) igen rosszul viseli magát az árendás zsidó, mert pálinkánál egyebet nem árúitat, az házokai is igen tisztátalanul tanya, úgy hogy becsiilletes vendégek megszállani is átalkodnak, amint ezt Lányai Urak ott létében tapasztaltam ..." OLK P 397. 2. kötet. 441. p. 23. OLK P 1531. No. 881. 24. OLK P 1531. No. 882. 25. A Szlanvinával kapcsolatos összes további adatra, ha másként nem jelölöm, ld. OKL P 1531. No. 445. 26. OLK P 397. 2. köt. 397. p. Somogyi Ferenc prefectus írja a posztókészítőkről: "némelyek közülük pénzben bérelt házakban, némelyek pedig más háté megett Zsellérképpen lakván, Mesterségek folytatására alakalmatos helyek nincsenek'' (1784. szeptember 1.). 283