Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

V. AZ IPAROSODÁS TÁRSADALMI KONFLIKTUSAI - 1. Vári András: Regálékonfliktusok: urak, parasztok, bérlők

birtokigazgatás egyes képviselőivel különbözött össze az árendás, és a másik konfliktus az első következménye volt. Arról nemigen lehet szó, hogy a dolgokat valamilyen automatizmus vezérelte volna - a 800 Rft-os restantia ezen a területen ezekben az években nem akkora, hogy feltétlenül exetutiót vonjon maga után, a tisztség más alkalmakkor 1400-1600 Rft-os restantiákat is elnézett,27 és a hitelügyletekben járatlan és ezért naivul költekező lakosok fölgyorsuló eladósodása által kiváltott spontán lázadás is kizárható (a falu gazdasága viszonylag speciális, a hitelügyletek mindig is jelentős szerepet kellett, hogy játsszanak - bor, marha, dohány). Az úriszék salamoni ítélete szerint a falu által elismert adósságokat a kocsmáros azonnal szedje be és fizesse be az uradalomnak, a falu által vitatott összeget viszont felezzék meg és egyik felét a kocsmáros, a másikat a falu tartozik az uradalomnak megfizetni. A kocsmáros vesztesége azonban jóval több volt, mint a falusiak által kétségbe vont tartozások fele. Egyrészt azonnal ki kellett mennie a kocsmából, másrészt "bukását" látva immár azok sem fizették vissza tartozásaikat, akik nem bor árában maradtak adósok, hanem dohányra kaptak előleget vagy pénzt vettek kölcsön. Végül pedig a falu magatartása is alaposan megváltozott: Szlanyina méheit elpusztították, egyik lovába villát szúrtak, másiknak torkát vágták el, miközben ő ügyeit intézve úton volt, a lánya által megkérdezett falusiak közül senki nem ért rá megnyúzni a dögöt, éjjel viszont több idejük volt, mert megnyúzták és a bőrt ellopták, 16 öreg disznójából csak 3 került meg, vetését felprédálták, a bíró portiót vetett ki rá (emlékszünk, az uraság bérlői adómentesek voltak), megbírságolta és láncra verve vitte végig a falun, egyik - nem fizető - adósa azt állította, hogy felesége kurva és gyermekét nem férjével csinálta - egyszóval gondjai igencsak megszaporodtak. Körülbelül két évig szívós utóvédharcokat folytatott, kérvények egész sorát írta, megpróbált az egyik vele feltehetőleg személyes jóviszonyban levő tiszten keresztül egy másik uradalmi kocsma bérletéhez jutni, hogy onnan próbálja beszedni kinnlevőségeit. Másik kocsmát nem kap, sérelmeivel kapcsolatban általában további vizsgálatot rendelnek el, melyet végülis nem követ intézkedés. Más birtokosnál viszont sikerül kocsmát bérelnie, és 1783-85 között ügye állni látszik. 1786-ban hirtelen fordulat történik, mégpedig egyszerre minden fronton: a volt nótáriussal végigjárva a falut, legtöbben elismerik tartozásaikat, amit a nótárius listába foglal. A tisztek - noha ugyanazok, akik korábban negatív döntéseket hoztak ügyében most segítik követelései behajtását, sérelmeiért, káraiért kárpótlást rendelnek adni. Igaz, először vonakodtak úriszéket tartani, de Szlanyina az alispánhoz fordul, amire létrejön az úriszéki tárgyalás, ahol mindenben javára ítélnek. Az arányokat szemléltetendő megjegyzem, hogy a végülis megitélt kárösszeg több, mint kétszerese annak a teljes restanciaösszegnek, amely miatt az egész ügy elindult, Ez mutatja a kocsmáros, illetve ebből általánosítva a nagyobb kereskedelmi - és hitelüzleteket folytatók sebezhetőségét, de azt is, hogy a kocsmáros legfeljebb pillanatnyilag volt illiquid, de egyébként fizetőképes maradt, az ellene való fellépés az uradalom gazdasági szempontjai alapján értelmetlen volt. Am a fordulat sem magyarázható, ha nem feltételezünk valamilyen kulisszák mögötti kiegyezést az érintettek között. A kezdetben vesztésre álló kocsmáros vagy "megtanult viselkedni" és megfelelő kapcsolatokra tett szert, vagy komolyabb összegeket süllyeszthetett a megfelelő zsebekbe, esetleg mindkettő megtörtént. A másik utat képviselő, a helyi érdekkoaliciókba jól rosszul beletagolódó regálébérlők "összjátékát" gazdasági partnereikkel csak a fentieknél is hosszabb ismertetésekkel tudnám illusztrálni, azonban itt erre terjedelmi okokból nem vállalkozhatom. Az viszont már önmagában is jelentős tény, hogy erre a bizonytalanságra épülő gazdasági helyzetre egy olyan réteg is vállalkozik, amely minden, csak nem idegen: egykori tisztek szolgálatuk végeztével kocsmát, hamuzsírhutát bérelnek,28 sőt, van olyan alárendátor is, aki - vélhetőleg a rossz 27. OLK P 1531. No. 1122. 28. V.o.: OLK P 1531. No. 85., 299.; P 397. 2. köt. 479. p. 284