Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

V. AZ IPAROSODÁS TÁRSADALMI KONFLIKTUSAI - 1. Vári András: Regálékonfliktusok: urak, parasztok, bérlők

kis híján belehalt.) Már a zsidóknak más nehézségeik is támadtak. "Lebl Aranyos Megyesi Zsidó Josephházán M. \iraság Árendássá lévén exponálta, hogy az Oláh Papnak némelly Szavait az Hellységbeliek megértvén, hogy vétek volna a Zsidóiul bort innya, Arra való nézve nem is ittak úgy mint az előtt..." amit elismerve az úriszék le is szállítja azévi árendáját

18 A különböző árendásokra semmiképpen nem készíthető valamilyen vallási, nemzetiségi vagy rendi megoszlást tükröző statisztika. Ezt már a források korlátozottsága sem teszi lehetővé, de úgy vélem a feladat elvi okok miatt még az árendások adott időpontra teljes listáját nyújtó forrás birtokában sem lenne elvégezhető. Az "árendás" ugyanis nagyon különböző gazdasági szerepeket takar és teljesen folyékony átmenete van a különböző conventionatus alkalmazotti statusok felé - az például gyakori eset, hogy a vendégfogadós a bort convenüóért árulja, a pálinkát és a sört árendába veszi. Ugyanakkor, mint már említettem, az árendás is kap rendszerint különféle nyers- és tüzelőanyagokat, gyakran övé a melléktermékek haszna sőt, árendásként is kap még hozzá ilyen megnevezéssel conventiót, leginkább természetbeni gabonajuttatást.

19 A földesúri saját üzem és a bérlet közötti határt tehát roppant nehéz meghúzni. Mindezek ellenére állítható, hogy a bérlők jelentős része, de nem többsége zsidó, viszont feltétlenül többséget alkotnak az "idegenek". Idegenek abban az értelemben, hogy nyelvük és vallásuk elüt az adott uradalomban képviseltektől, tehát a zsidókon kívül a görögök és a távolabbról idevándorolt keresztények (morva, tót stb.) is idesorolandók. Úgy vélem, nemcsak arról van szó, hogy e mozgékony elemek kiválasztják a nekik megfelelő, jelentős kockázattal járó de gyors felhalmozást biztosító gazdasági szerepeket. Az összefüggés fordítva is igaz: a szerepek is keresik rátermett betöltőiket. A sokféle társadalmi és gazdasági kockázattal terhelt lét az egyik legfontosabb túlélési stratégiává avatja a menekülést, a folytonos továbbállást. Ez egyrészt kihat az üzletmenetre: a vagyont liquiden kell tartani, tartósan beruházni, földet venni nem szabad. Ebből logikusan következne a helyi társadalomba integrálódás gyengesége is, hiszen sem az átmeneti vendég bérlő, sem a falusiak számára nem éri meg hosszútávú együttműködést kialakítani, és nincs is minek kapcsán: ha a bérlő bérletén kívül nem szerez magának a helyszínen olyan vagyontárgyakat, gazdasági alapokat, melynek kapcsán valamilyen módon beletagoződhatna a tulajdon helyi rendjébe, úgy kapcsolataik felületes tudomásulvétel szintjén maradnak. Ezt a gyenge integrációt tükrözheti a bérlők általában mérsékelt ingatlanvagyona. Ezt tükrözi esetleg az az eset is, amikor az egyházközség kurátoraitól csak nehezen, legalább 12 %-os kamatra tud kölcsönvenni a kocsmabérlő zsidó. A kurátoroktól később megtudjuk, hogy egyszer egy zsidó már adós maradt a pénzükkel, ám ezzel nem a törvényes mérték dupláját kitevő kamatot kívánták magyarázni, hanem vonakodásukat, hogy a zsidónak egyáltalán kölcsönt adjanak. A kurátorok a helyi gazdaságban és társadalomban gondolkodnak, a zsidó idegen, a vonakodás érthető.20 Ez a markáns gazdasági helyzet egységes réteget határolna kürüí, melynek fő jellemzői a magas mobilitás, a jelentős felhalmozóképesség és a helyi társadalomba való viszonylag csekély betagozódás. A rétegen belül a rendi tagozódás (zsidó-keresztény, úr-paraszt) viszonylag háttérbe szorulna. Igenám, csakhogy legjobb védekezés a támadás. Ez a jelen esetben azt jelenti, hogy a bérlő megkísérli a társadalmi környezet változó hatalmi, kulturális stb. viszonyaiból fakadó gazdasági kockázatait azon keresztül minimalizálni, hogy illeszkedni próbál társadalmi környezetéhez, eltanulja annak értékrendjét és magatartási mintáit, valamiféle helyi társadalmi koalíciónak lesz legalábbis kültagja. 18. OLK P 1531. 36. köt. 1765. január 22-i úriszék jkv-e. 19. V.o.: OLK P 397. 2. köt. 433. p. Somogy Ferenc jószágigazgató rendelete 1785. november 16-án a lugosi vendégfogadóról. További példák PETÁNOVICS: id. mű. 20. OLK P 1531. No. 1205. 282