Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)
ELMÉLETI BEVEZETŐ - Fekete László: Erőszak és utópia. Szempontok a konszenzus és a konfliktus antropológiájához, történetiségéhez és társadalomkritikájához
munkamegosztást, az önszabályozó piacot, a társadalmasodást és egyebeket -, amelyek az eredeti állapot konfliktushelyzetéből remélhetőleg a szabályozott konfliktusok irányába lendítik előr& a társadalmakat. Ezekben a történelemelméletekben a társadalomkritikai értékszempont ezért korántsem foglal magába egyúttal egy erőszakmentes jövőképet, s az antropológiai eredetű konfliktusokat sem a konszenzus és az erőszakmentesség erkölcsisége alapján utasítják el. Ellenkezőleg, a vágyait és szenvedélyeit vakon követő emberi természet gerjesztette konfliktusok káoszából, az irányított és társadalmasított konfliktusok harmonikus rendjéig kellene eljutni. Ezért kerítette hatalmába például Malthust - őt idézve - "a fája alatt békésen szendergő vadember rémképe", amikor Condorcet-nek és William Godwinnek egy erőszakmentes és egyenlőségelvű társadalom jövőjét vázoló utópiáit olvasta.10 A konfliktusok természeti eredetének és társadalmi szükségességének gondolatát olyan tekintélyek is segítették a megfellebbezhetetlen igazság rangjára emelni, mint például Kant. Ahogy megjegyezte az Ideenben: "Az emberek, jámboran, mint legelő juhaik, aligha emelhetnék létük értékét barmukénál magasabb fokra, nem töltenék ki a teret, amelyet a teremtés eszes természetűknek megfelélő céljuk számára nyitva hagyott. Hála hát a természetnek az összeférhetetlenségért, a rosszakarón versengő hiúságért, a ki nem elégülő uralom- és bírvágyért! Ezek nélkül örökre kifejletlenül szunnyadnának az ember rendkívüli természeti adottságai. Az ember egyetértésre törekszik, de a természet jobban tudja, mi tesz jót az emberi nemnek, s viszályt akar.'ii A történeti idő folyamában végső soron a részek egyensúlytalanságából, vagyis az individuumok közötti szüntelen küzdelemből és versengésből szervesül az organikus egész, a társadalom harmóniája. A szabályozott, mondhatni mértékletesen adagolt konfliktus tehát beépül a társadalmi ember erkölcsébe, s az társadalomszervező erővé és a történelmi haladás legfontosabb feltételévé nemesül. Az erőszak földi gyakorlata persze túlságosan pórias érv lett volna ahhoz, hogy végül is miért kell a harmonikus társadalmat az individuumok közötti szüntelen konfliktusból és küzdelemből származtatni, miért lenne a konfliktus az ember autentikus történeti létezésének feltétele. Ezért azután az organikus társadalom kanti metaforája az erdőségek fény felé törekvő fáit idézi emlékezetünkbe. Jacques Necker nem elégszik meg növényfiziológiai bizonyítékokkal, s egyenesen a világegyetem törvényszerűségei között kutat válasz után. S a válasz, amiért mindennek úgy kell történnie, ahogy egyébként történik az, hogy "a világ rendje a harmonikus állapotban egyenlőtlenségeken alapul. ,rl2 Persze a konfliktusra hajló emberi természet és a diszkordianciától a harmónia (a kanti "morális egész") irányába tartó'fejlődés gondolatai elsősorban a történeti múlt és jelen értelmezésének és a lehetséges jövő felvázolásának teoretikus eszközei voltak a felvilágosodás korában. Mégis igen nagyjelentőségű az a tény, hogy ez a történelemfelfogás a földi dolgok történéseinek konfliktusa helyett a szavak konfliktusából (természeti-kulturális, barbár-civilizált, antropológiai-társadalmi stb.) alkotja meg az egyenlőtlenségen alapuló harmóniának minden társadalomra nézve kötelező világi rendjét. Ez részben abból a körülményből következik, hogy a racionalista gondolkodás számára nem a történések rendje 10. MALTHUS, T. R.: Az Essay on the Principle of Population. London, 1798. kiil. a 18-19. fejezetek. CONDQRCET, M. de: Az emberi szellem fejlődésének vázlatos története. Budapest, 1986. 239-270. p. GODWIN, W.: Political Justice. London, 1796. 11. KANT, I.:Az emberiség egyetemes történetének eszméje világpölgári szemszögből. Ford.: VIDANYI Katalin. In: KANT, I.: A vallás a puszta ész határain belül és más írások. Budapest, 1 1974. 66-67. p. Ld. még KANT, I.: Antropologie in pragmatischer Hinsich. In: Immanuel Kant's Werke. Bd. 10; Leipzig, 1839. 12. KANT, I.: im. 68. p.; NECKER, J.: De la revolution. Paris, 1797. Tom. 2. 116. p.; Természetesen itt is korábbi tradícióval van dolgunk. POPE Essay on Man című munkája első könyvében a következő sorokat találjuk: "ÄU Discord, Harmony not understood; (Alt partial Evil, universal Good:) And, spite of Pride, in erring Reason's spite, One truth is clear, Whatever is, is right" 27
