Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)
IV. MODERNIZÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM. KONFLIKTUSOK A MODERNIZÁCIÓS FOLYAMAT SORÁN A 18-19. SZÁZADBAN - 6. Tímár Lajos: A középfokú iskolarendszer modernizálása és a társadalmi mobilitás konfliktusai Budapesten 1873–1973 között
Az elemi iskola negyedik osztályát befejezett tanulók továbbtanulása Budapesten 1903-1931 között20 Az elemi iskola negyedik A polgári iskola első A gimnázium első osztáosztályát befejezte osztályát befejezte lyát befejezte tanév tanulók száma tanév tanulók száma % tanulók száma % 1903-1904 11.880 1904-1905 3.736 31,4 2.132 17,9 1924-1925 12.863 1925-1926 6.324 49,2 2.983 23,2 1930-1931 13.005 1931-1932 7.574 58,2 3.707 28.5 Végigtekintve az adatokon, a közel félévszázados időszakban az értelmiségi származásúak arányának folyamatos csökkenése figyelhető meg. 1935-ben a fiú tanulóknak már csak 9,1, a leány tanulóknak pedig csupán 17,3 % értelmiségi foglalkozású,, származású. 1899-ben az önálló iparosok és kereskedők gyermekei képviselték a legnépesebb foglalkozási csoportot, arányuk 32% volt. Ez az arány 1935-re a felére csökkent. Az ipari és kereskedelmi segédszemélyzet gyermekeinek arányemelkedése - figyelembe véve e rétegnek az összes népességen belüli aránynövekedését - nem különösen jelentős. Annál inkább szembetűnő az altiszti réteg térnyerése. Az altisztek össznépességen belüli aránya 1899-ben - bár erre nincs hivatalos statisztika, csak részleges adatok állnak rendelkezésre bizonyos, hogy kevesebb 5-6 %-náI, tehát nem jelentős. Viszont a fiú polgári iskolákban már ekkor is 8,2 % az arányuk és ez az arány 1935-re 24,2 %-ra nőtt.2i Mind a fiú, mind a leány tanulók között folyamatosan növekedett a korabeli statisztika által alsóbb néposztálybelieknek nevezettek aránya. (Ipari és kereskedelmi alkalmazottak, altisztek, cselédek, napszámosok.) E foglalkozási csoportok együttes aránya a fiúiskolákban 1900-ra, a leányiskolákban 1921-re haladta túl az 50 %-ot. 1931-ben a fiúk között már 75 %, a leányok között pedig 68,6 % az úgynevezett alsóbb néposztálybeli. Az 1930-as években a gazdasági válság hatására valamelyest csökken e csoportok aránya, azonban az 1930-as évek végétől újabb lendületet vesz e rétegeknek a polgári iskolákba áramlása, ahogy ekkoriban megfogalmazták, elárasztják a polgári iskolát. Az alsóbb rétegek térhódítása nem csupán a megnövekedett társadalmi aspiráció következménye, Nem jelentéktelen mértékben készteti a polgári iskola elvégzésére ezeket az alsó társadalmi osztályokat az is, hogy a főváros magas színvonalon álló ipara és kereskedelme a tanöncszerződtetésnél előnyben részesíti a polgári iskolai bizonyítvány felmutatóit. A különböző társadalmi rétegek arányváltoztatása jól tükrözi a polgári iskola fokozatos funkcióváltozását. Felvetődik a kérdés, miért küldték a századfordulóig az értelmiségi rétegek gyermekeit ebbe az iskolatípusba? A leányokat általában azért, mert nekik a polgári iskola gyakorlatias irányú tanítása igen megfelelő. A fiúkat pedig nagy számban azért, mert ez az iskola az ipari vagy kereskedelmi pályára készülők számára előtanulmánynak teljesen elegendő. A polgári iskolát a felsőbb társadalmi rétegek ugyan már ekkor is alacsonyabb rendűnek tartják a középiskolánál, mégis főleg a kisebb jövedelműek gyermekeiket az olcsóbb és könnyebben hozzáférhető polgári iskolába küldik, hiszen ennek elvégzése után mind a felsőkereskedelmi iskola, mind a tanítóképző révén bent maradhatnak, vagy bejuthatnak az úgynevezett magasabb társadalmi rétegekbe. A polgári iskolának a társadalmi mobilitásban játszott sajátos szerepét, a 20-as évek híres vallás- és közoktatási minisztere, Klebelsberg Kúnó találóan így jellemezte; "A 20. BABIRÁK Mihály-dr. KOKOVAI Lajos: A székesfővárosi községi polgári iskoiák kialakulása ... 4CM1. p. 21. Uo. 40-41. p. ; 259
