Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)
IV. MODERNIZÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM. KONFLIKTUSOK A MODERNIZÁCIÓS FOLYAMAT SORÁN A 18-19. SZÁZADBAN - 6. Tímár Lajos: A középfokú iskolarendszer modernizálása és a társadalmi mobilitás konfliktusai Budapesten 1873–1973 között
hanyatló egzisztenciáknak még mindig haladék a lemondásra, a sikeres feltörekvőknek idő a megerősödésre. "22 A tanulók származás szerinti megoszlása a különböző iskolatípusokban A főváros iskolarendszerének a társadalmi mobilitásban játszott szerepét a különböző iskolatípusokban a tanulók társadalmi hátterének részletesebb vizsgálata révén elemezhetjük három időmetszetben. Saját adatgyűjtéseink és számításaink alapján módunk van arra, hogy a szülőket, vagyis a tényleges társadalmi rétegződést a hivatalos adatgyűjtéseknél pontosabban tükröző csoportokba rendezzük. Az elemi iskolai tanulók ilyen csoportokba rendezése és az Összehasonlítás bázisaként való felhasználása lehetővé teszi annak vizsgálatát, hogy a különböző társadalmi rétegek milyen eséllyel juthatnak el a társadalmi hierarchia különböző szintjeire. Az egyik, mobilitási szempontból nagyon fontos rétegnek, az altiszteknek az összenépességen belüli arányát csak az 1941. évi népszámlálási adatokból tudjuk kiszámítani. A korábbi időszakokra az elemi iskolai tanulókon belüli arányuk ad egyedüli támpontot arra, hogy ezen jellegzetes réteg súlya hogyan változott a főváros társadalmán belül. Az 1910-11-es tanév adatai jelzik, hogy ekkor az értelmiségi származású fiúk számára a polgári iskola már nem igazán vonzó, az értelmiségi származásúak aránya a középiskolákban már akkor közel 45 %. Ez az arány a harmincas években és a negyvenes évek elején 55 % fölötti. A vagyonukból élők heterogén csoportjának a burzsoáziával összevont adatai azt sugallják, hogy ekkor az úgynevezett "self made man "-ek jelentős arányban küldték gyermekeiket gyakorlati ismereteket nyújtó iskolákba, így az iparos és kereskedő tanonciskolákba is. Az önálló iparos és kereskedő szülők gyermekeinek aránya az 1910/1 l-es tanévi 20,5 %ról az 1929/30-as tanévre 15,8 %-ra csökkent. Ezekhez az arányokhoz viszonyítva az iparos és kereskedő tanonciskolákban mindkét időpontban magasabb százalékkal volt reprezentálva mindkét foglalkozási csoport, mint az elemi iskolákban. 1910/11-ben a polgári fiúiskolákban még valamivel magasabb volt az arányuk, mint a fiú iparostanonc iskolákban. A középiskolákban mindhárom időpontban valamivel magasabb arányban jutottak be, mint az elemi iskolai részesedésük. Az önálló iparosok és kereskedők gyermekeinek iskolai mobilitási esélyeit csak az 1930-as évek közepétől tudjuk elkülönítve elemezni Budapest valamennyi iskolatípusára vonatkozóan. A polgári iskolában számarányuk az össznépességen belüli aránykülönbségüknek megfelelően alakúit. A középiskolában viszont már egyforma arányt képviselt e két foglalkozási csoport, vagyis a kereskedők gyermekeinek értelmiségivé válási esélye több mint kétszerese volt az önálló iparosokénak. 22. KLEBELSBERG Kuno: Az oktatásról. Új Magyarorezág 1926. máj. 5. 260
