Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)
ELMÉLETI BEVEZETŐ - Fekete László: Erőszak és utópia. Szempontok a konszenzus és a konfliktus antropológiájához, történetiségéhez és társadalomkritikájához
erőszak gyakorlásának elkerülhetetlenségét, azok számára a társadalmi erőszak valósága nyilvánvalóan nem bizonyítja egyúttal annak történeti szükségszerűségét is. A konfliktus és az erőszak történeti gyakorlatával, az erőszak koronológiájával szemben a társadalomkritikai értékrend megteremti saját történetiségét, amely a későreneszánsz óta a legváltozatosabb elnevezések alatt - história consummata, história perfecta, história iusta, histoire universelle, histoire philosophique és hasonlók - bukkan fel az európai történetelméleti gondolkodásban. A rendes történelem - a história iusta - nem más, mint a konszenzusra hajló ember története; a konfliktus és az erőszak szüntelen gyakorlása, maga az események láncolata pedig, Thomas Burnettet idézve, "nem mások, mint a világ tragikomédiájának jelentéktelen és mellékes tőrténései"A A valóság és a fikció közötti szabad átjárást bizonyítja az, hogy a társadalomkritikai értékrend történelmében valójában a konfliktus és az erőszak kronologikus rendje válik illegtimme és mindenekelőtt ahistorikussá, míg a konszenzus és az erőszakmentesség fikciója lesz a rendes (iusta) történeti állapot feltétele.5 A rendes történeti állapot megteremtésének kísérlete, szemben a konfliktusokat hordozó történeti időfolyammal, tulajdonképpen a konszenzusra hajló ember örök tulajdonságainak, az antropológiai állandóság temporalizálásának kisérlete.6 Az antropológiához rgasztott erőszakmentesség következtében a történelem tervének eszerint a történetibe visszahelyezett emberiben kell megnyilatkoznia. * * * Az emberről és a történelemről szóló tudományok művelői között persze nemcsak "filantrópok", hanem "mizantrópok" is akadnak. Ezért a konszenzusnak és a konfliktusnak arról a felfogásáról is szót kell ejtenünk, amikor a történész és a társadalom kutatója az antropológiait a történeti időfolyamában igyekszik megfogalmazni. Első konfliktusunk itt is az idő síkján jelentkezik, az antropológiai állandóság és az átalakulás történeti ídőfolyama között feszül. A konfliktusra hajló emberi természet fikciójának létrehozása, mert hiszen itt erről van szó, szükségszerűen átfogalmazza a történeti feltételekre és célokra vonatkozó elképzeléseket, s ennek megfelelően az antropológiai, a történeti és a társadalomkritikai értékszempontok törésvonalai is radikálisan átrendeződnek. Az antropológiából levezetett erőszak következtében a történeti gondolkodás mitikus fogalompárjai közül az emberiről és a természetiről, a történetire és a kulturálisra kerül a hangsúly. S ezekből a mesterkélten szembeállított kategóriákból egy olyan fejlődéselméleti elképzelés bontakozik ki - ennek vagyunk egyébként közvetlen örökösei mi is -, amely az emberiség történetét a "durva és barbár" állapottól a "riw7"-izációig ívelő progresszív folyamatként jeleníti meg. 7 E fejlődéselméleti elképzelés szerint kerülnek kiosztásra az ember antropológiai-természeti és 4. BURNET, Th.: The Sacred Theory of the Earth. London, 1965.178. p. 5. HEUSSI, Kari e két történelmiség közötti különbség érzékeltetésére a Vertretung és a Vorstellung kifejezéseket használja. Egyébként a krízis okát HEUSSI abban látja, hogy a Vertretunggal szemben többnyire a Vorstellung helyettesítette a történelmet, s jellemezte a történetírást. HEUSSI, K.: Die Krisis des Historismus. Tabingen, 1932. . > • 6. A társadalomkritikai idődimenzióját KOSELLECK, Reinhart találóan vergangene Zukunft-nak, vagy LYOTARD, Jean-Francois post modonak nevezi. 7. Ezt a tradíciót örökíti át például DURKHEIM is a De la division du travail social című művében. E megkövesedett és még ma irható nézetek kritikáját lásd LEVT.-STRAUSS, C: La pensée sauvage. Paris, 1962. Vö.: POPPER, K.: The Open Society and Its Enemies. Vol. 2. Princeton, N. J. 1972. kul. 14. fejezet. A "swtvage-civüisé" történeti tradícióival szemben lásd például WOLF, El: Europe and the People Without History. Berkeley, Cal. 1982.
