Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

ELMÉLETI BEVEZETŐ - Fekete László: Erőszak és utópia. Szempontok a konszenzus és a konfliktus antropológiájához, történetiségéhez és társadalomkritikájához

szűkösségében, Marx, Mandel és a 20. századi "dependtstas" a világrendszerek közötti egyenlőtlen cserében és a kizsákmányolásban vélték megtalálni a magyarázatot. Akik tehát a konszenzusra hajló emberi természet állandóságában akarják megpillantani a létezés autentikus feltételeinek és céljainak értelmét, azok szerint az emberiben kell meghaladnia a történetit. A konfliktust tulajdonképpen a létezést keretező társadalmi intézmények természetellenes rendje, maga a történeti állapot hordozza, amely rátelepszik erre az eredetileg nyílt tekintetű, konszenzust kedvelő embertársra és gátolja őt született természetének kibontakozásában. Rousseau szavait idézve: "Akárcsak Glaukosz szobra, melyet az idők, a tenger és a viharok olyannyira eltorzítottak, hogy inkább vadállatra hasonlított, mint egy istenre, az emberi lélek is elváltozott a társadalom kebelén. "2 A nagy kérdés, - azok számára, akik az antropológiai és a történeti dichotómiában vélik megtalálni a konfliktus magyarázatát -, azonban az, hogy a természetes állapot (a lennie kell) és a történeti állapot (a van) konfliktusából hol vezet ki az út a konszenzus irányába; másszóval, hogyan képes az ember a lennie kell természetes állapotát ismét saját történeti létformájává tenni? A konfliktus történeti eredete, természete és következménye fölötti elmélkedés során itt jelennek meg a társadalomkritikai értékszempontok, amelyek a prediktfv utópia és a prófécia különböző mennyiségű dózisaival vannak beoltva. Ha az antropológiai az állandóságot, s az idő horizontján belül a történeti a folyamatosságot reprezentálja, akkor a társadalomkritikai szándék mindig az, hogy túllépjen a történeti idő horizontján. Ezen a ponton megszokott kifejezéseink sajnos cserbenhagynak bennünket, s szinte alkalmatlanok arra, hogy a maguk teljességében visszaadják a társadalomkritikai idő dimenzióját. Elsősorban azért, mert a társadalomkritikai értékszempont rendszerint egy sajátos, erőszakmentes jövőképet foglal magába, amely nem más, mint a konfliktust és az erőszakot létrehozó, az ember konszenzusra hajló természetes adottságait lefojtó történeti állapot kritikája.

3 A probléma azonban az, hogy a társadalomkritikai értékszempont bármennyire is meg akarja haladni a történeti állapot rendjét, bármennyire is elutasítja az abból eredő konfliktusokat, önnön értékeit a folyamatos jelenben rekonstruált tradíció keretein belül képes csak megfogalmazni. Ezért, a társadalomkritikai szempont értékrendje a mindenkori van tagadásként kigondolt fikcióknak, s többnyire utópiáknak tűnhet, hiszen azokat csak hiányként élheti meg az ember a társadalmi gyakorlat történeti időfolyamában. Az erőszak történeti valósága és az erőszakmentesség fikciójának társadalomkritikai értékrendje kerül itt éles ellentétbe egymással. A konfliktusról szóló második konfliktusunk tehát a történeti és a társadalomkritikai értékszempont dichotómiájából következik. Mielőtt még könnyelműen ezt az úgynevezett történeti valóságot választanánk a társadalomkritikai fikciójával szemben, meg kell jegyezni, hogy a történelem éppúgy - s véleményem, szerint sokkal inkább - írás és gondolkodás, mint a múltban lezajlott események egymást követő rendje. Ezért akik az erőszakmentesség fikciójának társadalomkritikai értékrendje alapján vonják kétségbe az 2. ROUSSEAU, J. J.: Értekezés az egyenlőtlenség eredetéiül. Ford.: KIS János. In: ROUSSEAU, J. I: Értekezések és filozófiai levelek. Vál.: LUDASSY Mária. Budapest, 1978. 73. p. Ezzel szemben ld. ROUSSEAU, JJ.: A társadalmi szerződésről. In: u.o. 483. p. 3. A felvilágosodás gondolkodói közül MORELLY, BRISSOT de WARVTLLE és PAINE, Thomas képviselte a leghatározottabban ezt az álláspontot. Ahogy PAINE a Rights of Man című munkájában megjegyezte: "Az ember nem azért lépett be a társadalomba, hogy rosszabbá váljék annál, mint amilyen azelőtt volt, sem nem azért, hogy kevesebb joggal rendelkezzék, mint korábban, hanem, hogy jogai jobban legyenek oltalmazva.'' PAINE, Th.: The Rights of Man. Carden City, N. J. 1961.305. p. MORELLY szerint a tulajdon, a tulajdonon alapuló táxsadalmasodás okozza az ember eredeti tulajdonságainak torzulását Ld. MORELLY: Code de la nature ou le veritable esprit de ses Ioix de tout temps négligé ou méconnu. Amsterdam, 17S5. és BRISSOT de WARVTLLE, J. P.:' Recherches philosophiques sur le droit de propriété et sut le vol considérés dans la nature et dans la société. Chartres, 1780. 24