Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

ELMÉLETI BEVEZETŐ - Fekete László: Erőszak és utópia. Szempontok a konszenzus és a konfliktus antropológiájához, történetiségéhez és társadalomkritikájához

RENDI TÁRSADALOM - POLGÁRI TÁRSADALOM 3. TÁRSADALMI KONFLIKTUSOK SALGÓTARJÁN, 1989. Fekete László EÍtŐSZAK ÉS UTÓPIA. SZEMPONTOK A KONSZENZUS ÉS A KONFLIKTUS ANTROPOLÓGIÁJÁHOZ, TÖRTÉNETISÉGÉHEZ ÉS TÁRSADALOMKRITIKÁJÁHOZ Minden történet a teremtéssel kezdődik, így a konszenzus történeke is. De vajon mondhatjuk-e azt egyúttal, hogy a konszenzus története a történelemmel végződik, vagy legalábbis azt, hogy ott végződik ahol a konfliktus kezdődik és fordítva? Lehetséges válaszainknak messzemenő következményei vannak, amelyek még társadalomtörténeti vizsgálódásaink kezdete előtt eleve eldönthetik az emberi létezés történelmi feltételeire és céljaira vonatkozó, értékszempontjainkat. Azt biztosan állíthatjuk, hogy konszenzus van, amióta történelem van és hogy konfliktus van, amióta történelem van, de a társadalmi-történeti világ autentikus feltételeinek és céljainak megértéséhez a tényfeltáró történeti vizsgálódások önmagukban még nem elégségesek. A feltételek és a célok empirikusan nem hozzáférhetőek. Ezért néín kerülhetjük meg azt, hogy rögtön a kezdet kezdetén az egészre kérdezzünk, mert a konszenzusban és a konfliktusban szétválaszthatatlanul együtt vannak ennek az egésznek antropológiai, történeti és társadalomkritikai értékszempontjai. Ezeket az értékszempontokat nekünk együtt és egyszerre kell félmutatnunk ahhoz, hogy elkerülhessük azokat a gondolati csapdákat, amelyeket a történelem és a társadalom kutatója akkor állít magának, amikor a történetit az emberi természet állandóságának talaján, vagy az antropológiait a szüntelen átalakulás történeti időfolyamában igyekszik megfogalmazni Még csak a felszínét érintettük problémánknak, máris szembekerültünk az antropológiai állandóságnak és az átalakulás történeti időfolyamának ellentmondásával. A konfliktusról szóló első konfliktusunk tehát az idő síkján jelentkezik; az emberi természet állandósága és a történeti feltételek és célok szüntelen átalakulása között feszül. Eszerint a kezdetektől konszenzusra hajló ember, az ős, nem teljesen önszántából ugyan, de alázuhan a történelem időfolyamába és ott sodródva, elelmerülve végül valahol partot ér. A partot érés helyét Augustinus égi városnak, Monis Utópia-szigetének, Locke Commonwealth-nek, Quesnay a végső equilibrium állapotának, Hume civilizált társadalomnak, Smith a természetes szabadság egyszerű és nyilvánvaló rendszerének, vagy Marx kommunizmusnak nevezi. S ott, ahol partot érünk, Augustinust idézve, "vég-e nyugodni fogunk és szemlélni, szemlélni és szeretni, szeretni és dicsérni"}Arról is kellene néhány szót ejteni, hogy a konszenzusra hajló ember miért zuhan alá a történelem időfolyamába, miért kerül természetes adottságai ellenére ebbe a konfliktushelyzetbe. Az európai erudició bőségesen ellát bennünket magyarázatokkal. Mint azt mindannyian tudjuk, a keresztény tradíció a bűnbeesésben, a felvilágosodás korának természetjogi gondolkodói a. pozitív - vagyis az emberi - törvények uralmában, Malthus és Ricardo a vüág materiális 1. Szent Ágoston hippoi püspöknek az Isten Városáról írt XXII. könyve. 3. köt. Pest, 1861. 30. fejezet.