Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

III. KONFLIKTUSOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 9. Idea Osamo: Központi és községi szövetkezetek a Hangya szövetkezeti mozgalomban az első világháborúig

ellenvéleménye ellenére keresztülvitte a kb. 300.000 K.-ra rúgó telek megvételét székház építése céljából. Emellett az év közepén egy másik építési tervről is határoztak: amely szerint a Felvidéken egy raktári központ létesítendő Nagyszombaton. Ezzel egyidejűleg kezdte el a Hangya központ nagyszabású szövetkezeti akcióját Erdélyben a Földmívelési Minisztériummal együtt, s az év végén a végrehajtó bizottság már határozott az erdélyi kirendeltség létrehozásáról Nagyenyeden. Az ily gyors ütemű építéseket folytató igazgatósággal szemben Károlyi Sándor kifogást emelt, hiszen még nem volt kellő ellenőrzési apparátusa: "A Hangya most esik bele a nagyzási hóbort betegségébe, melynek el nem tagadható tünete az új építkezés". Pallavicini Ede azonban úgy vélte: "Az építkezés elkerülhetetlen, mert a raktárak központosítása nélkül lehetetlen az árúk helyes, olcsó kezelése és a szövetkezetek pontos kiszolgálása végett". így, hogy Pallavicini benne volt az építkezés tervében, már nem lehetett visszatartani az igazgatóságot a tervtől, és 1905 végén elkezdték építeni a székházat, s a nagyenyedi kirendeltség is elkészült az 1906. év folyamán. A nagyszombati központ létesítése pedig egy darabig halasztódott, de 1908 elején az is elkezdte működését. Eközben, mint láttuk, a szövetkezetek eltávolodtak a központtól, de ekkor inkább az építkezések érdekelték a központot. Pedig a valóságban a nagy tőkebefektetések, amelyek a forgalom viszonylagos csökkenése mellett és külső hitelre támaszkodva történtek, a Hangya központ pénzügyi egyensúlyát nagy mértékben rontották, és az 1906. év vége felé már a fizetési eszközök hiánya is megmutatkozott, így 1907 elején a Hangya központ, mivel már a városi hitelintézetekre támaszkodva sem volt képes a pénzügyeket lebonyolítani, arra szorult, hogy Károlyi Mihály olyan nagy összegű alapítványi tőkét gyűjtsön össze az Esterházyaktól vagy a Károlyiaktól, amellyel a sürgősen visszafizetendő tartozásokat ki tudják egyenlíteni. Ez így is történt, ugyanis Károlyi rövid idő alatt 200.000 K.-t gyűjtött össze. Maga Károlyi Mihály is 2Q0,0Q0 í<;.-t nyújtott be alapító üzletrészként a Hangya központnak az év végén. Ebben az évben ezek mellett az OsztrákMagyar Bank és a magyar kormány már mérsékelt kamatláb mellett jelentős összegű kölcsönt helyezett el a Hangya központnál. A fenntiekkel párhuzamosan a Hangya központ a forgalom kibővítése s takarékosság érdekében két új szabályt hozott a kötelékébe tartozó szövetkezetekkel szemben. Tudniillik az 1907 elején azt határozta el a központ, hogy az a szövetkezet, amelyik az összeforgatom nak kevesebb mint 70 százalékát bonyolítja le a központtal, a 70 százalékig terjedő különbözetnek 1 százalékát fizesse be ellenőrzési költségek címén a központ javára. Ezt ilymódon indokolták: a Hangya központ az új szabállyal azokat a szövetkezeteket kívánja felébreszteni, amelyek a központ által nyújtott "előnyt" nem ismerve, "igazságtalanul" keveset vásároltak a központtól, s így a szövetkezetek azért, hogy a központ több előnyt nyújthasson, "folyton szaporítják a forgalmát". Ez a megítélés alig férhet össze az üzleti szabadsággal. Amikor a 25 %os rendszert bevezették, amely egyáltalán nem korlátozta a szövetkezetek üzleti szabadságát, akkor is voltak olyan szövetkezetek, amelyek a kapott hitelhez képest csak keveset vásároltak a központtól. Ilyen értelemben az új teherviselés módja a központ és a szövetkezetek közötti viszonyok lényeges változását idézte elő. A második új szabály, amelyik 1908-ban jött létre, s szinte ugyanabból a gondolatból született, a központ hiteleinek kamatozására vonatkozott. Eszerint az olyan szövetkezetek, amelyek az összforgalmúknak kevesebb, mint 50 százalékát vásárolják a központtól, 1 %-kal több kamatot fizessenek a központtól élvezett hitelük után. A Hangya központ a különböző intézkedések eredményeképpen 1908 utolsó hónapjaiban már túl volt a pénzügyi válságon, sőt az év végén egy millióra rúgott a központ rendelkezésére álló hitel. A cég ezt követően újra folytatni kezdte az erőteljes tőkebefektetéseket. Először a Felvidék középső részére szolgáló kirendeltség létesítését határozata el és a következő évben meg is kezdte működését Balassagyarmaton. Ezen kívül 1909-ben 212