Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

III. KONFLIKTUSOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 9. Idea Osamo: Központi és községi szövetkezetek a Hangya szövetkezeti mozgalomban az első világháborúig

egymás után határoztak borpincék megvételéről, az Országos Központi Hitelszövetkezet-beli boltok átvételéről, telkek megszerzéserői, árúházak, raktárak építése céljából stb. Ezzel együtt nagymértékben megnőtt a tisztviselők állománya is. A szövetkezetekre vonatkozóan is szintén 1909 elején történt döntés, ugyanis a hitelkereteket nagymértékben kibővítették. Az addigi 25 %-os rendszer helyett olyan szabályt vezettek be, amely szerint a szövetkezetek az előző évben igénybe vett hitelnek háromszoros összegéig voltak kötelesek árúkat vásárolni a központtól, és a hitelkeret már nem a központtal lebonyolított forgalomtól, hanem az összforgalomtól függött, és rendszerint másfélszerese, kétszerese, esetleg háromszorosa volt az addigi kereteknek. Ugyan ez nem volna nagy változás, hogyha csak azt vennők figyelembe, hogy a központtal lebonyolított forgalomhoz képest 25 %-ról 33,3 %-ra növekedett a keret, de ha a keret megállapításának sorrendjét is figyelembe vesszük, akkor tisztán látható a változás jelentősége, ugyanis az teljesen megfordult az új szabály szerint. Ebből következhetett, hogy a szövetkezetnek abban az esetben,ha bizonyos okok miatt nem tudta időben kiegyenlíteni a tartozását, s így automatikusan növekedett a központnál nyilvántartott össztartozása, a következő évben többet kell vásárolnia a központtól, függetlenül attól, hogy a szövetkezet akarta, vagy sem. Tehát ez a szabály nemcsak a hitelkereteket kibővítő, hanem a forgalmat kényszerítő eszköz is volt. A Hangya központ így a szövetkezetekkel való viszonyát alapvetően változtatva, folytatta az erőteljes tőkebefektetéseket, és 1909 után rövid idő alatt több vidéki központ is létesült: a sátoraljaújhelyi kirendeltség, a nagyenyedi raktárközpont, a zsolnai raktárközpont, a nagyváradi raktárközpont. Mindezek már 1914-ben működtek. Kétségtelen, hogy ezek a kirendeltségek, raktárközpontok hozzájárulhattak "a szövetkezetek pontos kiszolgálásához", de a kereskedelmi hatékonyság egyre romlott. Ugyanis a Hangya központ költségei az első években csökkenő tendenciát mutattak az összforgalomhoz viszonyítva, viszont 1907 után egyre növekvő tendencia uralkodott. Az ilyen, nem hatékony tőkebefektetéseket nem lehetett volna anélkül folytatni, hogy a Hangya központ magát ne kényszerítené arra, hogy "folyton szaporítsa a forgalmát". Tehát az inefficiencia és a több-forgalom kényszere az erőteljes tőkebefektetéseknek a következménye volt. , * * * A Hangya központnak ugyan rövid idő alatt sikerült széles üzleti hálózatot felépíteni, de közben, mint láttuk, megváltoztatta a vezetést irányító alapelvét. Az első években ugyanis az önsegélyi elv megvalósítására való törekvés volt az irányadó mind a szövetkezetek, mind pedig a központ vezetését illetően, az utóbbi években pedig a központnak az üzleti fejlesztésre irányuló érdeke került előtérbe, s ezzel szemben a szövetkezetek a többforgalom kényszere miatt egyre inkább elveszítették üzleti szabadságukat. Ennek a fordulatnak az első jele a székházépítkezés volt. Károlyi Sándor, amikor a Hangya központ ilyen irányban kezdett haladni, a következő nézetét juttatta kifejezésre: "Népünket az önkormányzatra kell tanítani. Erre elég rövid idő alatt képessé teszi a szövetkezeti élet a községben s megyében az önkormányzat, míg tisztviselőink szellemét oda kell átalakítanunk, hogy népeinket a közigazgatás tutélája [gyámsága] alól mindinkább felszabadítva, fejlesszék benne {a] jogérzetet és a méltányosságot, tanítsák az önkormányzatra. A rutén actiónak, a szövetkezeti mozgalomnak, a megyei közigazgatási reformnak végczélja ez legyen". Károlyi Sándor önkormányzatot tűzött ki a szövetkezeti mozgalom végcéljául, s az önkormányzat létrejöttének feltételeként tartotta szükségesnek, hogy a nép kiszabaduljon "a közigazgatás tutélája alól". Károlyi ugyan itt "a közigazgatás tutélájárál" beszél, de nyilvánvaló, hogy ő nemcsak a közigazgatás tutélájára gondolt, hanem más tutélákra is. így az is kétségtelen, hogy Károlyinak oly dilemmája volt: a Hangya központ mellett, amelyekből / 213