Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)
III. KONFLIKTUSOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 3. Dominkovits Péter: A köznemesi gazdálkodásból fakadó ellentétek Győr vármegye nemesi községeiben 1800 és 1848 között
veszélyes szolgálat alól felmentették (25 nemes és agilis). Mindazok, akik csak 1825ben tagadták meg (6 fő), vagy mindig kiszolgáltatták és már részben át is adták (22 fő), vagy hasonlóképpen megajánlották, de a "villongás miatt" a beszolgáltatásával még hátra vannak (4 fő) és azok a "makacsok", akik a bíróság előtt nem jelentek meg (4 fő) továbbra is kötelesek e földesúri járandóságot megadni.36 A fenti, leggyakoribb területek mellett a közjövedelmekből történő részesedés (mészárszék és csapszék bérbeadása, a közös malomrész haszna) is több alkalommal egyenetlenségeket okozott.37 A vármegye által kiszabott közmunkák is alkalmat adhattak az egyéni célok keresztülvitelére, ahogy ez 1820-ben a Bakony-ér "regulációjánál" Bőnyben történt. 3 ^ A Pusztai járás ezen legnagyobb nemesi községében 1819 májusában "a família gyűlése áll orcája alatt", Takó Sándor directorsága idején, a közbirtokosok egy csoportja a közjövedelmeket saját céljaira fordította. A tett legitimizálását a mit sem sejtő (?) járási szolgabíró és esküdt meghívásával és jelenlétében próbálták elérni, de e mesterkedés kiderült, és 26 birtokos követelése nyomán a kártérítés is megörtént. 39 Az asszonyfai elöljárók a varmegye jogkörét figyelmen kívül hagyva 1810-ben rövid időre saját hasznukra önkényesen kezelték az árvák vagyonát 4° E rövid dolgozatban a választott téma megközelítési és feldolgozási lehetőségeinek csak egy szeletét érintettem. További kutatásokkal nemcsak az itt felvázoltak részletesebb kifejtése, árnyaltabb bemutatása tehető meg, hanem egy jól dokumentált nemesi község "konfliktus rendszere" is felrajzolható lenne, ahol a családi és egyéni stratégiák, azok változásai saját mozgásterükben kerülnének analizálásra. Nem szabad feledni a jogtörténet oldaláról történő megközelítést sem, amire már e források jelentős részének lelőhelye is mutat, hisz az ilyen és ehhez hasonló perek irataival a szolgabírói ítélőszék, és a sedria iratanyagaiban is gyakran találkozhat a kutató, ahogy jópár ilyen eset az ország nagybíróságai elé is eljutott. A kevéssé ismert községi bíráskodáshoz is sok fontos információt adhat e kutatás. 41 36. GyL IV. A. 1. o. 3. cs. szn. 37. GyL IV. A. 1. a. 2731/1841., WELLMANN Imre: A köznemesség... 68. p. 38. GyL IV. A 1. a. 752/1820. 39. MOL P 483.13. cs. Fasc. D. 1.1819. máj. 27., GyL IV. A. 1. a. 1037/1819., IV. A 1. c. 1037/1819. Az ilyenkor szűkszavú közgyűlési jegyzőkönyvben az esetnek nincs nyoma: GyL IX. 255/2.1819. máj.-aug. 40. GyL IV. A 1. a. 1294/1810. 41. A községi bíráskodás kutatásának fontosságára két Győr megyei település - Révfalu, Szemere - példáján legutóbb Hajdú Lajos hívta fel a figyelmet. HAJDÚ Lajos: Adalékok a községi bíráskodás történetéhez. In: Jogpolitika 1988.3. sz. 10-12. p168
