Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

III. KONFLIKTUSOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 1. Tar Ferenc: Festetics Tasziló gróf, majd herceg és Keszthely konfliktusai

család tagjai közül II. Tasziló emelkedett a legmagasabb rangra. Volt császári és udvari kamarás, valóságos belső titkos tanácsos és királyi főudvarmester; egyike az ország zászlósurainak és tagja volt a főrendi háznak. Kitüntetései közül kiemelkednek; az Aranygyapjasrend, a Magyar Vöröskereszt-rend, az osztrák Lipót-rend, és az angol Viktória-rend. Mary Daugles Hamilton angol hercegnővel kötött házassága révén több nyugati uralkodó házzal került rokonságba. 1911-ben Ferenc József király a keszthelyi kastély urát hercegi rangra emelte. Tasziló herceg és Keszthely között az ellentétek nehezebben mutathatók ki, mint elődeinél. A városnak fontos törekvése volt, hogy jó kapcsolata legyen az 1883-ban a Festetics hitbizomány élére került II. Taszilóval. A kapcsolatok hatékonyságához jelentősen hozzájárult az akkori városbíró - id. Reischl Vencel - személye, aki felismerte, hogy az irányítása alá tartozó település fejlődése csak akkor lehet kiegyensúlyozott, ha jó a kapcsolat a kastély urával.

4 A város és a gróf, majd herceg konfliktusait azért is nehéz kutatni, mert meglehetősen kevés irat szól erről, illetve a helyi újságok sem utalnak erre, ami természetesnek vehető, hiszen nem voltak függetlenek az uradalomtól. Például az 1880-as években a "Keszthely" című hetilap szerkesztője a "Méltóságos gróf urat" arra kéri, hogy anyagi támogatásával sanyarú helyzetükön könnyítsen. Révai Miksa többek között arra hivatkozik, hogy újságja híven képviseli a grófi tulajdont képező "hévízi fürdőintézet és a keszthelyi Uradalom érdekeit". Persze attól még bizonyos konfliktusok léteztek és ki is, mutathatók, annak ellenére, hogy kevés írás utal erre. Amikor 1883-ban II. Festetics Tasziló a hitbizomány élére került nyomban elkezdődött a keszthelyi kastély átépítése, kibővítése és az azt körülvevő park is át lett alakítva. A grandiózus munkálatok következtében a kastély és ura méginkább eltávolodott, elzárkózott a várostól. E távolságra utal a Pesti Hírlap egyik 1921-es cikke: "Három méteres, sárgára mázolt végtelen kőfal futja körbe a százados park erdőrengetegét, a szigorúan őrzött kapu vasrácsán át, a lombok egy hasadékán keresztül csak lopva lehet kikémlelni az egyenletes félkörbe hajló, fehérre meszelt kastélyt ... Ez a kert, ez a kastély Keszthelyen olyan, mint valamikor a mandarinokkal körülvett kínai császár fénykorában, Pekingben a Tiltott város volt:, ide csak a szolgáknak, vágy a nagyon nagy uraknak volt bejárásuk"

ß (Az írás hangneme ellen a keszthelyi újság néhány nappal később tiltakozott.) Nyilván váltott ki némi ellenérzést a keszthelyi iparosokban, hogy a kastély építéséhez a gróf külföldről kért mestereket. Keszthelyi szakemberek - Hencz Antal kivételével - alig dolgoztak a kastélynál. Festetics Tasziló Keszthely legelső virilise, vagyis a legtöbb adót fizető polgára volt a településnek. Ezért érthető, hogy közvetve - uradalmi tisztjei révén - nyomon követte a település kiadásait, és egyes alkalmakkor szóvá tette kifogásait. így volt ez 1896-ban, amikor fellebbezett a nagyközség képviselő testületének határozata ellen. Véleménye szerint az építendő Tapolca-Keszthelyi Helyiérdekű Vasút építéséhez túlságosan sok pénzt terveztek (15.000.- frt.). Szerinte a meghatározott összeg harmada is elégséges. Ezért a Törvényhatósági Bizottságtól a keszthelyi Képviselőtestület határozatának megsemmisítését kéri. Valószínű, hogy ezen egyenetlenség is hozzájárult ahhoz, hogy a Keszthelyt és Tapolcát összekötő vasút csak évekkel később épült meg. Tasziló gróf 1901-ben felbontotta azt az egyezséget, amelyet nagybátyja, I. Festetics Tasziló Keszthely várossal kötött 1865-ben. Eszerint: "... az évente megállapítandó és kivetés által fedezendőnek jelzett községi terheknek 28 %-át az uradalom pénztára fizeti ki." Ezen elhatározását azzal indokolta, hogy a megállapodás óta a községi terhek hétszeresére emelkedtek, ezzel szemben a keszthelyi uradalom csak a kastély bővítésével gyarapodott. A 4. TAR Ferenc: A Reischl-család és Keszthely. Keszthely, 1989. Kézirat. 5. Pesti Hírlap, 1921. július 5. 4. p. 152