Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)
II. FALUSI ÉS MEZŐVÁROSI PARASZTI KÖZÖSSÉGEK KONFLIKTUSAI A JOBBÁGYVILÁGBAN A 17-19. SZÁZADBAN - 8. Pálmány Béla: Nógrádi armalista családok küzdelmei nemesi kiváltságaik megőrzéséért
zonyítékokat - címerleveleket, jegyzőkönyvi kivonatokat, tanúvallomásokat, genealógiai táblákat - fedezzék a magas illetéket és ügyvédi költségeket, megválaszolják a vármegyei Ügyészek formai vagy tartalmi jellegű kifogásainak a sorát. Néhány példa rávilágít e produkcionális perek jellemzőire. Az Angyal család két ága is szerepel az igazolásért pereskedők között. Mihály és hasonló nevű fia 1770 után kezdeményezte nemessége elismertetését a vármegye által. A család eredeti armálisát ugyan nem tudták előadni, azonban Gömör vármegye 1768-ban tanúsította nekik, hogy 1735-ben igazolták őket az 1660-ban kelt címereslevél alapján, s így 1776-ban Nógrád vármegye jegyzőkönyvébe is bejegyezték nemességüket. Az ifjabb Mihály fiának, Angyal Józsefnek 1844-ben idős emberként újra bizonyítania kellett a maga és elhunyt bátyja nemességét. A leszármazás igazolása könnyű volt, de nem elegendő, mert a kiváltságok szakadatlan gyakorlatában élést is bizonyítaniuk kellett, amit az 1807 és 1837 között általuk fizetett nemesi hadisegélyek és hozzájárulások nyugtáival igazoltak. Ezek alapján a zsélyi mészáros mester igazolást nyert nemességéről a vármegyei főügyész által. Még 1781-ben indított pert a sziráki Angyal Ferenc és a kiskürtösi Angyal József nemessége elismertetéséért. Minthogy sem armálist, sem leszármazási táblát nem tudtak bemutatni, s arra hivatkoztak, hogy apjuk, Antal és nagyapjuk is hosszú évtizedeken át katonáskodtak, ezért br. Balassa Ferenctől Felsőesztergályban (Horné Strháre) telket és földeket kaptak, és azt úgy művelték, hogy senki földesúr joghatósága alá nem tartoztak és a vármegye sem vetett ki rájuk rovásadót. A vármegyei főügyész azonban nem fogadta el nemesi jogoknak sem a "vitézi ősöktől való származást", se a minden szabados által élvezett földesúri joghatóság alól való kivételezettségét, így a döntés az uralkodó kegyeire lett bízva. II. József 1783-ban jóváhagyta az első fokú ítéletet, s így a kérelmezők és utódaik nem kapták meg a remélt nemességigazolást. 25 Bodonyi nevű nemesekből három nemzetség is élt Nógrádban. A Bodonyi-Tóth família három tagjának, Istvánnak K Jánosnak és Mihálynak adományozott címereslevelet a vármegye közgyűlésén 1696. december 10-én hirdették ki és nyomban meg is határozták taksaösszegüket.26 A Kajtár-Bodonyi család azzal szerzett érdemeket, hogy a kurucokkal szemben felvonuló császári hadsereget a romhányi csatatérre a megáradt Lókus patakon átvezették, ezért Kajtár Miklós és négy fia 1714-ben nemességet és címert kapott, Bodonyban, Borsosberényben, Berkiben pedig birtokokat vettek zálogba. A harmadik, pusztán Bodonyinak nevezett családról csak annyit tudni, hogy ez volt a legnépesebb. A három Bodonyi nemzetség nemességét minden országos igazolás során elismerték, nehézségekkel csak azok a leszármazottak találták szemben magukat, akik - és ilyenek szinte minden más nógrádi armalista és birtokos nemes famíliában szép számmal akadtak - alföldi vármegyékbe költöztek. így tett Kajtár István, a nemességszerző egyik fia is, midőn fiatal családapaként az 1730-as évek közepén Csongrád mezővárosba költözött és ott "érdemes lakos lévén sok szép gazdasággal bírt", de "mivel még azon időben az egész alföldön boldog világ volt" nem törekedett kikerestetni nemesi szabadságát és - mint más csongrádi lakosok "évente megfizette a porciót". 1805-ben - nyilván a napóleoni háborúk súlyos adóterhei miatt - unokái elhatározták, hogy törvényesen igazoltatják nemességüket. Minthogy a csongrádi és a nógrádi rokonság évtizedeken át látogatta egymást, a családfákhoz szükséges igazolások beszerzése nem okozott nehézséget. Annál inkább az, hogy sikerül-e bebizonyítani "nemesi szabadságaik szüntelen gyakorlását". Plachy János főügyész a tények mérlegelése során a tanúvallomásokon kívül - melyek szerint a csongrádi Kajtárok, István három fia és öt férfivá érett unokája személyük után soha sem fizettek adót, csak vagyonuk után - azt is fegyelembe vette, hogy többen közülük tanult és hivatalt viselő emberek, így Miklós (szül.: 1758) 25. NML IV. l/h. Nemességi ir. Angyal cs. ir. 26. NML IV. l/a. Kgy. jkv. 1696. december 10. 146
