Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

II. FALUSI ÉS MEZŐVÁROSI PARASZTI KÖZÖSSÉGEK KONFLIKTUSAI A JOBBÁGYVILÁGBAN A 17-19. SZÁZADBAN - 8. Pálmány Béla: Nógrádi armalista családok küzdelmei nemesi kiváltságaik megőrzéséért

Nagykátán plébános és alesperes, unokaöccse, István (szül.: 1770) rékasi káplán, a Jánoshidán kasznári tisztet betöltő János 1756-ban a budai jezsuitáknál bölcsészetet végzett, a fiatal Miklós (szül.: 1790) pedig akkoriban diákoskodott, s így a nemesekhez hasonló személyi szabadsagokat addig is élvezték és meg is érdemlik. Ezek alapján a csongrádi Kajtárok 1806-ban megkapták a kért nemességigazolást.27 Hasonlóképpen az Alföldre, a Bács vármegyei Nemesmiliticsre költöztek egyes Baghyak a 18. század közepén. E széles határú, termékeny földű községben 1848 táján már 36 nemes családnak voltak birtokai - 9 bunyevác nemesúr kivételével valamennyien magyarok és többnyire felvidékiek. Nógrádi eredetű volt a Berkó, Csernus, Dózsa, Kanyó és Laczkó nemzetség is. Baghy András és János egyszerű pásztoroknak szegődtek el a Pilaszanovics famíliához és életük végéig elmulasztották nemességük bizonyítását. Négy fiuk 1812-ben kért Nógrád vármegyétől igazolást, hivatkozva arra, hogy a Militicsen lakó távolabbi rokonaik 1768-ban már megkapták a bizonyságlevelet. A vármegye levéltárában az 1732-es első vizsgálat óta őrizték a nemzetség genalógiáját, ezekhez a kérelmezők saját keresztleveleiket, leszármazásuk tábláját és tanúság tételeket adtak pótlólag. Úgy tűrnk, az egyértelmű "gyökeres" nemesi jogok mellett a kiváltságokkal való élés kérdését már nem feszegették a hatóságok, így a négy Baghy is megkapta az igazolást.28 A késedelmes igazolások nemcsak a Nógrádból az Alföldre leköltözött és ott a 18. század végéig nem nemesként is keveset adózó, költözési szabadságot élvező nemesi eredetű családokra voltak jellemzőek, hanem elég gyakoriak voltak a vármegyében huzamosan megtelepedő családok körében is. Néhány konkrét eset felvázolása most is segíthet az okok felderítésében. A mai Nagylócban már 1698-ban megtelepedett Kasza Márton, s negyven éven át telket művelt és jobbágyként adózott. Fiai János és István az 1720-as évek elejétől házasok, az 1730-as évektől pedig saját telket műveltek. Fél évszázadon át semmi nyoma annak, hogy különböztek volna a többi jobbágycsaládtól. 1750-ben azonban Kasza István és János Gömör vármegyétől nemesi bizonyítványt nyert és azt még az ősszel kihirdették Nógrád vármegyében is. Igazolni tudták ui., hogy 1703-ban Gömör vármegye közgyűlése egy régi házassági szerződés alapján már elismerte nemességüket. Forgón Mihály szerint három, a kurucok táborában magát kitüntető fivér, Kasza Miklós, István és Mihály közül az utóbbi elidegenítette gömöri jószágait és fiával, Mártonnal együtt Nógrádban telepedett le.

29 Ez utóbbi meg is felel az igazságnak, de annyit hozzá kell tenni, hogy az átköltözés társadalmi süllyedéssel járt. A nemesség kihirdetése után Kasza János és fia, Mátyás már csak inscriptionalis szerződéssel - 300 rhénes forint zálog ellenében - kapta használatba Molnár István puszta fél házhelyét az irtványokkal, rétekkel együtt úgy, hogy mentes lett minden "pénzbeli adománytúl, robotátúl, urbarialis datiaktúl" és csak a dupla terménydézsmát - kilencedet és tizedet - irtások után pedig a hetedrészt követelte meg. Utódaik a fél házhelyet 60 éven át megtartották, 1818-ban azonban a földesúr, gr. Forgách József hivatalosan felajánlotta Kasza Jánosnak és Györgynek, hogy visszafizeti a nagyapjuk által letett zálogot, s adják vissza "szabad akarattyára" a féltelket. Rosszhiszeműek lettek volna a kisnemesek, ha nem veszik fel a folyó pénzben 400 forintban me^zabott kompenzációt, mivel jogi orvoslatra nem számíthattak. A gróf viszont "kegyes" volt hozzájuk; "az urbarialis tartozások megtétele mellett" - vagyis a jobbágyi cenzus, kilenced, tized és robot természetben való teljesítése ellenében - meghagyta a megélhetést biztosító fél telket a birtokukban. Ezután már csak a személyi szabadság különböztette meg a lóci Kaszákat a falu jobbágyaitól. A család Varbóba 27. NML

IV. l/h. Nemesség ir. Kajtár- Bodonyi cs. ir. 28. NML IV. l/h. Nemességi ir. Baghy CSJ. ir.; FÉNYES Elek: Magyarország geographiai szótára. Pesten, 1851. III. k. 90. p.; PÁLMÁNY B. (1982) 67-68. p. 29. FORGÓN Mihály. Gömör és Kishont vármegye nemes családai. Kolozsvár, 1809. H. k. 18. p. 147