Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

II. FALUSI ÉS MEZŐVÁROSI PARASZTI KÖZÖSSÉGEK KONFLIKTUSAI A JOBBÁGYVILÁGBAN A 17-19. SZÁZADBAN - 7. Erdmann Gyula: Az úrbéres terhek növekedése és egy gazdatiszt – kiskirály üzelmei Békéscsabán a 19. század elején

Nos, 1801-ben Csaba felett is gyülekeztek a viharfelhők. Károlyi Antal (mint Harruckern Jozefa férje) Csaba felének birtokosa lett, s ezzel ott is megkezdődött az uradalmi prés szorítása. A napóleoni háborúk, a konjuktúra amúgy is növelte az uradalom étvágyát. Nőtt a ledolgoztatott robotnapok száma, amit szállítással, szekerezéssel kellett a csabaiaknak letudniuk. Az uradalom

1 megkisérelte a kilenced természetben való követelését is, ami hosszú huzavona okozója lett (az uradalom ugyanis a legjobb földek termését vitte el kilencedként, s nem a minden 9. "vontatót"; a gazdatisztek késlekedése és a viták miatt lassan folyhatott csak a betakarítás stb.). A jobbágyok erős ellenállása miatt végül az uradalom kénytelen volt visszatérni a taxáitatáshoz. Erősödött tehát az önállósághoz, viszonylag enyhe terheléshez szokott, s így jól boldoguló csabai jobbágyok, zsellérek és az uradalmak (az 1820-as években már tíz birtokosa volt a helységnek) konfliktusa, amely 1816-17-ben jutott tetőpontra, az ún. regulációval. A birtokosok elhatározták, úrbéres földjeik pontos kimérését és elkülönítését, illetve az úrbéres és nem úrbéres földek tagosítását. Ennek során Csaba 8.200 holdat vesztett, melyet addig évtizedeken át bérelt, s így a magáénak tudott, s amelyet most leválasztottak allodiumként. A megosztott uradalmak egyre több gazdatisztet alkalmaztak, s ezek részére is kihasítottak az úrbéres földekből 500 holdat. Csaba elöljárói öntudatosan, panasszal fordultak a nádorhoz leszögezve, hogy a királynak nem lehet érdeke az, hogy egy-két önző ember érdekét segítse elő. Emlékeztettek arra is: Ők fizetik az adót, ők adnak katonát. Az instancia a megyéhez került, s ott vizsgálat indult az értelmi szerzők ellen, amely szigorú megrovással zárult. A Helytartótanács pedig elutasította a panaszt, mivel - úgymond - allodiális földek elvétele nem sérti az úrbéresek érdekeit. A regulációval párhuzamosan jelentősen megemelték az uradalmak az éves taxát. Ez 1777-ben 9.420, 1799-ben 26.820 pfrt. volt (időközben a népesség is felfutott, s a telekszáma is nőtt); 18l7-beh már 40.000 pfrt. fölé emelték úgy, hogy közben a telekszám, az állatállomány alig változott, s a népesség sem nőtt már korábbi dinamikával! A lakosság ellenállása óriási volt, s ki is kényszerítette a taxa mérséklését. így is 34 pfrt-ra rúgott egy-egy jobbágytelek éves úrbéri terhe, ami a 18. század végén "csak" 25 pfrt volt. Szintén a reguláció körül vált szokássá, hogy az uradalmi tisztek és egyre több birtokos is több és több állatot hajtott ki a korábban a csabaiak által egyedül és megszorítás nélkül használt közlegelőre. Emiatt is felforrósodták a kedélyek. Volt határrész, melyét az elöljáróság körülárkoltatott az uradalmi legeltetés ellen, majd az uradalom gyulai románokat vonultatott ki, hogy az árkot behányassa; a román kubikusokat a csabaiak szabályszerűen elűzték. A sorozatos viták 1836-ban a legelőelkülönözés megindításához vezettek, melynek során Csaba nagy legelő területet vesztett, mivel az uradalmak csak a törvényes 22 holdat biztosították jobbágytelkenként, s ném többet. így sajátítottak ki az uradalmak 13.096 holdat! (a hiba persze a törvényben volt, amely a határban jelentősebb saját kezelésű allodiummal nem rendelkező uradalmakat is részeltette a közlegelőből). Ä 19. század első éveitől az uradalmak egyre sűrűbben avatkoztak be a bíróválasztásba, a községgazdálkodásba, az úrbéres kocsmáltátás rendjébe. Időnként megvonták az elöljáróságtól a regálé beneficiumok bérletét, s ezzel idegen bérlőket szabadítottak a lakosságra, akik elkobozták a gazdák pálinkafőző üstjeit, a máshonnan behozott italokat, akadályozták a gabonából történő lakossági pálinkafőzést és így tovább... Mindezt azért idéztük fel, hogy látható legyen: a 19. század első éveitől egyre nő az úrbéres lakosság és az uradalmak ellentéte Csabán/Időnként robbanásig feszült a helyzet, jpllehet a csabai jobbágy helyzete ekkor is összehasonlíthatatlanul jobb volt, mint^Nyugat- és Észak-magyarországi társaié; ám ő saját, 18. századi terheihez viszonyított. Az erősödő konfliktushelyzetben tovább feszítette a húrt az egyes uradalmi gazdatisztek által elkövetett és egyre szaporodó visszaélések sora. 134