Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

II. FALUSI ÉS MEZŐVÁROSI PARASZTI KÖZÖSSÉGEK KONFLIKTUSAI A JOBBÁGYVILÁGBAN A 17-19. SZÁZADBAN - 7. Erdmann Gyula: Az úrbéres terhek növekedése és egy gazdatiszt – kiskirály üzelmei Békéscsabán a 19. század elején

Az uradalmi tisztek szerepe Csabán a 18. században csekély volt, lényegében kimerült a taxa átvételében, s az időnkénti úriszéki szereplésben. A 19. század elejétől, az uradalmak osztódásával, az úrbéri prés növekedésével, az adminisztráció fokozódásával vált szerepük egyre jelentősebbé. Csabán az első számú uradalmi tiszt a számtartó volt, mivel főnöke, a prefektus (jószágkormányzó) nem Csabán, hanem Gyulán, később Szarvason vagy Vásárhelyen lakott. A számtartó és néhány beosztott tiszt kezében így nagy hatalom összpontosult; minden, az uradalomaktól függő kérdésben (a taxa mennyisége, a robot hovafordítása, házhelyosztás, telek és építési engedély ügyek, a regale beneficiumok bérletbe adása és döntés az árendátorok személyéről, az uradalomtól nyerhető pusztabérletek stb.) döntő szavuk volt. Vitás úrbéri ügyekben az ő véleményüket vették alapul az úriszéken is. Szinte természetes, hogy ekkora ügykör, egy 20 ezren felüli lélekszámú település életkérdéseinek kézbentartása hamar ráébresztette az uradalmi tisztek egy részét arra: az ügyintézés során az "ügyfelektől" nem csekély személyi jövedelmet lehet húzni. Először csak ajándékokat fogadtak el az elöljáróságtól - a Csabára kedvező intézkedések ígérete fejében. Szokásos volt pl. húsvétkor a tiszteket egy-egy borjúval és báránnyal meglepni. Megesett, hogy a juttatásban a megyei tisztviselők is részesültek, sőt időnként a Csabán állomásozó csapatok tisztjei is - a lakosság és a katonaság közti jó viszony érdekében. 1797-ben, pl. pünkösdkor 40 bárányt osztottak így szét. 1794-ben már az is előfordult, hogy a csabai ispán a bíróval házhelyeket osztott pénzért, illetve szolgálatok (ledolgozás) fejében. Az elöljáróság és a lakosság mindezt nem sérelmezte, bevett szokásként értékelte. Inkább foglalkoztatta a lakosságot az ekkor induló úrbéri sérelmek sorozata - itt már nem késlekedtek az érintettek az úrbéri perek megindításával. így indul per 1800-ban 60 lakos nevében túlroboltatás miatt; e perben a lakosok nyertek és így 1804-ben az új uradalmi számtartó, Omaszta István fizette ki járandóságukat, 156 frt-ot. Ezzel szinrelép a kései feudalizmuskori Csaba legnagyobb vámszedője, Omaszta István. 1797-ben került Csabára (a katolikus Omaszta-ág alapítójaként) jegyzőnek, majd 1803-tól uradalmi számtartó lett, s ettől kezdve, 10-15 éven át szabályos rémuralmat honosított meg. Műidének előtt létrehozta a bűnszövetkezetet: bevonta üzelmeibe - legalábbis fő vonalakban - felettesét, Vidovich Mihály prefektust, akinek testvére történetesen éppen Békés megye alispánja volt. Elérte, hogy Vidovich felé csak rajta át mehetett bármiféle írás, vagy bejelentés, mindenben az ő szava volt az első Csabán. Ezután alulról is biztosította magát: belenyúlt a bíróválasztásba, s kiszemelt embereit futtatta be. így történt ez Lukoviczki János esetében is, akivel együtt két, szóba sem jöhető alakot jelölt; így is csak erőszakkal, a háborgók megfélemlítésével, figyelmeztető deresre húzásával érte el Lukoviczki "megválasztását". Egyébként ekkortól hosszabb időn át kizárták az összlakosságot a bíróválasztásból, s csak a nagyobb gazdákat hívták meg. A bűnszövetkezet kialakítása utáni időben Omaszta 200 házhelyet osztatott ki korrupt módon - pénzért, főként aranyakért, mivel bankót el sem fogadott; az így létesült utcát a csabaiak csak egyszerűen "arany" utcának nevezték, Omasztát pedig "Arany-Ezüst-Nosza"ként emlegették. A bírákkal és a hasonszőrű elöljárókkal Omaszta üzletelni kezdett, mégpedig a helység kasszájának rovására. Volt eset, hogy 16 ezer frt-ot vettek kölcsön különféle kereskedelmi műveletekhez; a pénzeket általában - évek után - visszafizették, természetesen kamat nélkül. Nem kis összegnek azonban nyoma veszett: az elöljárók 80 ezer frt hollétéről nem tudtak a későbbi vizsgálat során számot adni. Ezekből Vidovich prefektus és Schneé inspector (felügyelő) is részesedett: 6.580 frt-ot kaptak az elöljáróságtól 1808-1809-, ben. Állítólag kedvező taxa-összeget jártak ki Csabának, s ezért kapták a nem kis összeget. • Mindennapos volt, hogy Omasztának, Lukoviczki, majd utána Bottyánszki György és Achim Mátyás bíráknak és másoknak csabai jobbágyok és zsellérek dolgoztak uradalmi juttatások fejében. Volt, aki közel 1 évig dolgozott nekik egy házhelyért. Aki szót emelt, rövid úton került a deresre, amelyen 12-30 botot könnyen rászámoltak. Egy-egy nap - "megesett" 135 \