Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

II. FALUSI ÉS MEZŐVÁROSI PARASZTI KÖZÖSSÉGEK KONFLIKTUSAI A JOBBÁGYVILÁGBAN A 17-19. SZÁZADBAN - 7. Erdmann Gyula: Az úrbéres terhek növekedése és egy gazdatiszt – kiskirály üzelmei Békéscsabán a 19. század elején

RENDI TÁRSADALOM - POLGÁRI TÁRSADALOM 3. TÁRSADALMI KONFLIKTUSOK SALGÓTARJÁN, 1989. Erdmann Gyula AZ ÚRBÉRES TERHEK NÖVEKEDÉSE ÉS EGY GAZDATISZT-KISKIRÁLY ÜZELMEI BÉKÉSCSABÁN A 19. SZÁZAD ELEJÉN A felvidéki szlovákokkal 1718-ban újratelepített Békéscsaba 85.000 kisholdnyi területével a nagyhatárú alföldi községek sorába tartozott. Újabb- és újabb szlovák rajok érkeztek földjére, s így népessége 1773-ban 7.055, 1804-ben már 12.577 volt, s ezt követően (már zömmel a belső szaporodás révén) 1824-re 20.080-ra, 1847-re pedig 22.465-re emelkedett. Ekkor már Európa legnagyobb faluja volt. A Jobbágy- és zsellérlakosság helyzete az urbáriumig messze előnyösebb volt, mint a felvidéki jobbágyoké: a tizedet a telepítő Harruckern J. György örökre megváltotta számukra, a robot ismeretlen volt, a kilencedet pénzben váltották meg. Ezt az ún. taxalista állapotot tovább javította a regale beneficiumok folyamatos községi bérlete. Viszonylag alacsony bérleti díj fejében így a kommunitást gazdagította a kocsmáitatás, a mészárszékek, malmok, a halászat hasznának jó része. A bérlet erősítette az önkormányzatot, a beligazgatás szinte korlátlan függetlenségét. A taxát és a bérleti díjakat az elöljáróság szedte be, s á birtokos csak azzal törődött: megkapta-e a szerződött összeget. Az urbárium valamelyest rontott a jobbágyok helyzetén: bevezetésre került a robot, igaz hosszú időn át pénzben váltották meg. A szerződéses állapot változatlan maradt. A választott elöljáróság önállósága meglehetős volt. A nagylétszámú község direkt-, uradalmi vezérlése lehetetlen volt, erre nem is törekedett a birtokos. Az állami és földesúri adókat az elöljárók gyűjtötték össze, ők gazdálkodtak a községi, illetve a bérelt javakkal. Az elöljáróságot a bíró és a törvénybíró mellett 10 esküdt képezte. 1748-ban a birtokos elrendelte ugyan a 24 fős tanács választását (méghozzá életfogytiglani érvénnyel); ezt, a szabad királyi városokéhoz hasonló rendszert azonban Csaba népe elszabotálta. Évente választotta 10

i j^söl* 17 esküdtjét és a bírókat is. A birtokos ezt kénytelen volt tudomásul venni. Az elöljáróság 1. fokú bírói fórum is volt, s az örökségi ügyektől a kihágásokon át az árvaügyekig, ingatlan adás-vételektől a bűntető ügyek soráig maga itélt el, intézett el mindent. Az igazságszolgáltatás 90 %-a felett rendelkezett, s ezek az ügyek csak fellebbezéskor kerültek az úriszék elé. A jobbágytelkek adásvételét is az elöljáróságon lehetett intézni - igaz ezek az ügyletek már csak uradalmi jóváhagyással válltak érvényessé; e jóváhagyás azonban ritkán maradt el. Csabán és környékén nem volt földesúri allodium: ez szerencsés adottság volt, hiszen az uradalom nem tudta természetben hasznosítani a robotot, s így maradt a pénzbeli megváltás. Másként volt ez a Károlyi család Csongrád-vásárhelyi - közeli uradalmában, ahol, már a 18. század közepétől tapasztalható volt a robot természetben követelése. A 1819. század fordulóján ott már a robot felét ledolgozták a jobbágyok. A Károlyiak ugyanis élenjártak a Dél-Alföldön az allódizálásban, s párhuzamosan az úrbéres terhek növelésében.