Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

II. FALUSI ÉS MEZŐVÁROSI PARASZTI KÖZÖSSÉGEK KONFLIKTUSAI A JOBBÁGYVILÁGBAN A 17-19. SZÁZADBAN - 4. Papp Klára: Konfliktusforrások a 18. század közepi bihari szolgáltatási gyakorlatban

Posser Mátyás nevű váradi civis még azt is igazolta, hogy maga hozott nekik rácz papot, s egy Görög András nevű kereskedőtől hallotta: "még erszényem megtelik, azután az unitus papoknak mutatok fügét." Ilyen körülmények közepette zajlott a püspökség uradalmainak parasztmegmozdulása, amely szinte teljes egészében oláhok lakta településeket érintett. Bár még Csáky Imre megfogalmazta az oláh népesség tizedkötelezettségét, mondván, hogy "régi magyar, de elpusztult falvakba telepedtek /e",28 ez azonban nehezen tartható érvelésnek bizonyult. A falvak jobbágynépessége számára az unió erőltetése nem csupán a lelki kényszer erősödését hozta, mint Váradon, ahol az újvárosi görögök és rácok karácsony éjszakáján "bé zárt ajtó alatt" voltak kénytelenek "az isteni szolgálatot" elvégezni, mivel Kovács Melitus maga hirdette "az napkeleti Templom meg nem egyezik az Római Anya Szent Egyházzal." Sokkal inkább lényeges volt a jobbágyok számára emellett az, hogy az unió elfogadására kényszerítés révén elveszítették volna azokat a kedvezményeket, amely szerint "az 1495. XLV. tcz. a ráczokat, ruténokat és oláhokat egyaránt felmentette a tized alól. "29 A váradi tanúságtevőknek még egy híradása lehet a vidék mozgalma számára lényeges, egy Birgatója Bessenyei nevű emberről ugyanis azt vallották "az ki valahol meg fordult, mindenütt izgága szerző volt: Püspökiben, Diószegen, Debreczenben, s most pedig Újvároson." Nem bizonyított, de feltételezhető, hogy ilyen bujtogató a belényesi vásárban is megfordulhatott. Melitus püspök működéséről olyan későbbi értékelés is olvasható,

30 hogy szándékában, állott a (katolikus) püspökségtől függetleníteni magát, ezért a görög katolikusokat "az áldatlan intrikák karjaiba vetette." 1754-ben már királyi bizottság jelent meg a megyében, ahol az uniálás túlkapásainak felülvizsgálatára Klobusinszky Ferenc kalocsai érsek mellett Kollár Ádám császári udvari könyvtárost is ott találjuk a leutazók között. A vizsgálat a falvak papjain kívül a lakosok képviselőinek meghallgatására is kiterjedt, ahol a feltett tizenhat kérdésre válaszolniuk kellett. Elgondolkodtató lehet a bizottságban Kollár részvétele, aki élete során az államtanács, de Mária Terézia számára is igen hasznos szakvéleményekel készített, s több vitás ügyben szerepelt szakértőként. Személyes tapasztalatai miatt kérték fel a későbbiekben vélemény megfogalmazására Várad szabad királyi várossá nyilvánításával kapcsolatosan, amikor egyértelműen a városlakók oldalára állt. Mindezek alapján bizonyos, hogy az 1754-ben kiküldött bizottság tagjaként is az államérdek képviselőjeként lépett fel, s következtetéseit sem titkolta az udvar előtt.3i A magyar nemesség és a klérus rendi kiváltságainak ellenfeleként ismertté vált Kollár ugyancsak a nagyváradi út tapasztalataira hivatkozva írta 1764-ben, hogy a nemesség "minden terhet... a boldogtalan és nyomorult jobbágyokra hárít."^

2 A bihari zendülések miatt Forgách püspököt elmarasztalták (s nem Kovács Melitust, ahogyan a közlésekből várható lenne), s ezt követően helyezték át (1757) a váci püspökségbe. 1758, november 28-án Mária Terézia "új szabályzatot" szentesített a püspökség számára.33 Az a tény, hogy a bihari nemesség a püspökség urbáriumára, mint normára hivatkozott az 28. BUNYITAY V. i.m. 29. p. 29. HODINKA Antal: A munkácsi görög-katolikus püspökség története. Bp., 1909.30. p. 30. Magyarország vármegyéi és városai - Bihar megye és Nagyvárad (Szerk.: BOROVSZKY Samu) Bp., én. [1901]. 420. p. Az idézett Diamandy Miklós véleménye, aki szerint a 200 átvett községből élete végére 4-5 plébánia maradt. 31. Jan TIBENSKY: A királynő könyvtárosa. 1985. 70. p. Veszprém esetében is a városlakókat támogatta. Váradolaszi lakói 1764-ben nyilatkoztak úgy, hogy eligazítást kémek a püspökséggel kapcsolatos függésükről. HBML. IV. A. l/a. 19. k. 32. KOSÁRY Domokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. Bp., 1980. 292-293. p. 33. BUNYITAY V. i.m. 65-73. p. 115