Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

II. FALUSI ÉS MEZŐVÁROSI PARASZTI KÖZÖSSÉGEK KONFLIKTUSAI A JOBBÁGYVILÁGBAN A 17-19. SZÁZADBAN - 4. Papp Klára: Konfliktusforrások a 18. század közepi bihari szolgáltatási gyakorlatban

sasi (45 fő), kornádi (3 fő), majd 1764-től apáti (7 fő) lakos is kapott szántót, sőt a cselédeknek is ígértek földhasználatot. A 84 böszörményi bérlő bizonyos engedményeket azonban elért, hiszen csak az 1 Rft-ot, vajat és csirkét említi a szerződés ellenszolgáltatásként^ Mindez egyértelműen azt jelezte, hogy a mezővárosiak ugyanazon föld bizonytalanná váló használatáért mostmár egy másik birtokosnak voltak kötelesek személyenként olyan ellenszolgáltatást vállalni, amely a függés kétségtelen erősödését jelentette. Felmerült a kérdés, mi az oka annak, hogy a püspökség népeinek mozgalmát lezáró rendelkezésre, új urbárium kiadására csak 1758-ban kerülhetett sor. A válaszadás nemcsak a püspökség gazdasági, hanem sokkal inkább valláspolitikai tevékenységének áttekintésével juthat az okok összetevőihez. Már önmagában a katolikus egynáz birtokainak restaurációja sem volt problémamentes, számos összetűzésre vezetett a vármegye nemességével. Különösen veszélyes, s évtizedekig elhúzódó konfliktust jelentett a terület görök keleti vallású népességének viszonya az újonnan politizáló, s igen komoly ambíciókat mutató püspökséghez. Már Benkovich püspök kísérletezett vele, hogy az "uradalombeli Oláh papokkal elfogadtassa az' uniót", azaz a pápa fennhatóságát.22 Székhelyén, Váradon ez bizonyára sikerült is neki, mert egy 1714 februárjából való inquisitio szerint az ottani rácok, oláhok és görögök "unitusok voltak és a szerint engedtetett meg az eő templomok építése", valamint - ahogy a lakosok emlékeztek - a "búzát is együtt szenteltük".

2

^ A század első felében az uniálás váltakozó sikerrel folytatódott, 1736-ban már 147 község fogadta el; s a megyében tevékenykedő török alattvalók privilégiális oklevele is előírta számukra annak követését. Újabb problémákra utaló jelek Forgách Pál püpöksége (1747-1757) alatt kerültek elő, egyértelműen azzal összefüggésben, ahogyan a katolikus egyház a felszínes uniálást az egyesülés tartalmi jegyeivel kívánta elmélyíteni. Egyáltalán nem lehetett az véletlen, hogy a belényesi megmozdulás résztvevői egy korábban Aradon dolgozott társuk biztatására az aradi postamester irányításával jutottak el Bécsbe "Koncsok Márton uramhoz". Aradon mintegy 10 török alattvaló kereskedőt regisztrált az 1745-ből származó összeírás, s nekik a bihari comppaniához hasonlóan szoros kapcsolataik voltak a bécsi görög kereskedőkkel.24 Forgách Pál 1748-ban Kovács Melétet (Melitus) Máriapócson püspökké szenteltette, s a pápai megerősítést is megszerezte számára, hogy "a váradi egyházban és egyházmegyében a mostani s a jövendőbeli váradi püspökök felszólítására és engedelmével a görög szertartású nép között püspöki tisztében szabadon és törvényesen eljárjon. "25 Az unitus püspököt maguk a váradi lakosok, valamint a diószegi kereskedőkompánia tagjai sem fogadták jó szívvel. 1749-ben egy Potura János nevű fogalmazta meg26 ennek okát: amikor valamennyien elfogadták Kovács Melítust püspöknek, arra gondoltak, hogy minden úgy lesz, mint néhai Kebel Mihály idejében volt "... minden szokásokban meg fognak tartatni, csak elöljárójuknak és fejeknek meg fogadhattyák eő Nagyságát." A kereskedők kamarai parancsolatra hivatkozva az elfogadás okaként s nyilvánvalóan nagy visszatetszést keltett közöttük, hogy 1751-ben éppen az ő színlelt uniásuk volt egy tanúvaílatás tárgya.2? Egy 21. üo. No. 7. 22. BUNYITAY Vince: Bihar vármegye oláhjai és a vallásunió. Bp., 1892. 35. és 44. p. 23. HBML. IV. A. 6/b. - 1. k. (Inquisitiones) 24. MOL. Helytartótanácsi Levéltár (továbbiakban:HTT), C. 42. Fasc. 2. No. 8. Arad azonban nem volt kereskedőkompánia központja. 25. BUNYITAY V. i.m. 57-58. p., valamint PIRIGYI Ottó: A görögkatolikus magyarság története. Nyíregyháza, 1982. 71. p. Kovács Melitus (Meletin Kovach) ritusvikárius volt, aki felszentelt püspök lett (1748-1774). 26. HBML. IV. A. l/a. 12. k. 1749. nov. 13. - De Eo Utrum a katonavárosi rácok és görögök vallási szokásairól. 27. Uo. és MOL. HTT. C. 42. Fasc. 2. No. 8. (1751) - A váradi cívisek és az ott élő kompániabeli kereskedők konfliktusa is. Az említett Kebel kanonok, vikárius 1711-ben tevékenykedett. 114