Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

II. FALUSI ÉS MEZŐVÁROSI PARASZTI KÖZÖSSÉGEK KONFLIKTUSAI A JOBBÁGYVILÁGBAN A 17-19. SZÁZADBAN - 4. Papp Klára: Konfliktusforrások a 18. század közepi bihari szolgáltatási gyakorlatban

A jobbágyok könyörgő levele természetesen tartalmazott túlzásokat is. Bár valóban létezett a birtokos részéről a heti egy napi robot előírása, a gyakorlatban a legtöbb behajtható munkanap 24 volt. ,Az aprómarha dézsmálása is abban maradt, hogy 2-3 lúd után követelt tőlük egy pár csirkét. Egy területen viszont maradéktalanul alátámasztotta a helyszíni vizsgálat a bejelentést: a helység által használt adányi pusztát valóban másként kivánta Hodosy jövedelmezővé tenni. A praediumot, amelynek füvét magának kaszáltatta, "harmadában" idegeneknek adta, s a lakosok marháit nem engedte oda kihajtani. A pusztahasználati lehetőség változása a berekböszörményi lakosokat is hátrányos helyzetbe hozta. Berekböszörmény mezőváros a Csáky család árendás települése volt. A Körmösd nevű praedium felét 1728-tól Csáky Imre adta bérbe nekik harminc évi használatra 900 rénes forintért, annak minden haszonélvezetével (halászó vizek, erdők, kocsma), míg a másik felerészt Sas lakosai (Esterházy birtok) kapták, hasonló feltételek mellett.is 1752-ben, amikor Ferdényi Gábor plenipotentiárius megkötötte az árendás szerződést a berekböszörményiekkel,

19 már a közösség fogyatkozásaként emlegették a puszta elvételét ... "magok határán kevés zántófölgyök lévén kényteleníttettek más határon szántani" Az árendaösszeget a "könnösdi puszta telek" elvesztése miatt nemeseknek 151 Rft helyett 110-ben, a communitásnak 1316 Rft helyett 739 RFt-ban határozták meg. Amikor Körmösd Palugyai Imrét követően (aki 1750-ben szerzett zálogjogot a praediumra) végül is özvegy Trencsényi Mária kezére jutott, bizonyos feltételek mellett hajlandó volt a szántó használatát engedélyezni. A mezőváros lakosai természetesen a terület visszaváltását sürgették a grófi családhoz írott leveleikben20 (amit azok 1757-ben már tervbe is vettek). Inkább kívánnák - a korábbi zálog helyett - a famíliának nyújtandó dézsmás szolgálatot, mint Laczkovicsnénak, mivel az "minden szántó gazdától eke pénzt... vészen 1 Rft~oU egy itce vajat, egy pár csirkét", ezen felül dézsmát szalmájában. Az őszi vetés idején Püspökibe kell gabonát szállítani (emiatt saját vetésüket kell veszni hagyni), ott saját pénzükön árendált veremben azt elhelyeztetni. Azért, hogy az évenkénti osztásnál egyáltalán legyen földjük, s azt ne "nyirbálja meg" 1-2 márjást kénytelenek adni. Tengeriföldet is osztott Laczkovicsné köztük^ amiért saját anyagukból górét kellett csináltatni, de az úrnő marhája és disznója tönkre tette a földet, hogy semmi hasznot nem várhatnak. A berekböszörményiek végső elkeseredettségükben megtagadták a kötelezettség teljesítését, s kinyilvánították: inkább hajlandók "marha járó pusztában szántás-vetés nélkül hagyni, ... mely ha úgy fog megesni, Exellenciádnak nagy kárára fog szolgálni...". Amikor 1758 novemberében Trencsényi Mária hírül vette a lakosok levelezését, azzal fenyegette őket, hogy másnak adja a szántás lehetőségét, s a vármegyéhez fooiult. Miután pedig a vármegyei utasítás is eredménytelen maradt, s 1759-ben az egész birtok a család erdélyi ágához került zálogbirtokként, a laczkovicsnénak lekötelezett Csákyak magukra hagyták a kérelmezőket. 1763-ban, amikor a Pankota és Körmösd puszta ekével élt földjei utáni szolgáltatásokat rögzítették kiderült, hogy a zálogbirtokos beváltotta a fenyegetését: 18. A berekböszörményiek contractusa MOL. P. 72. Fase. 336. No. 3., a sasiaké uo. No. 1. - Itt közölték a sasiaknak még 1649-ből származó egyezségét a puszta egészének használatára. Az ő szerződésük a Méhes alatti uraság számára fenntartott - rét "felgyűjtését" is előírja. 19. Uo. P. 71. Fasc. 4. No. 18. Valamint további elemzés PAPP Klára: Adatok q bihari Csáky uradalom társadalom történetében a XVIII. században. - A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XII. (Szerk.: GAZDAG István) Db., 1985.53-66. p. 20. Uo. P. 72. Fasc. 336. No. 6. - három levelet tartalmaz, az elsőt dátum nélkül, majd 1758. nov. 19., és 1759. márc. 6-i keltezéssel. ^Hi 113