Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

II. FALUSI ÉS MEZŐVÁROSI PARASZTI KÖZÖSSÉGEK KONFLIKTUSAI A JOBBÁGYVILÁGBAN A 17-19. SZÁZADBAN - 4. Papp Klára: Konfliktusforrások a 18. század közepi bihari szolgáltatási gyakorlatban

malisták) már olyan értelemben írtak a vármegyének, hogy ... "sok érdemes Gazdák kényteleníttettenek a jószágok eladására és az Robottok nem győzése miat... nem kevés fogyatkozások lesznek." Amikor 1750. február 16-án a vármegye közgyűlése megismerkedett a belényesi jobbágyok panaszlevelével,8 az előterjesztés végén már megtaláljuk azokat a konkrét okokat, amelyek a második követjárás alkalmával a királynőhöz írott levél szövegébe is bekerültek. Eszerint 1749-ben a püspök felmérette a helységek "határait kötéllel, testet és ágyat megszámláltatott". A gazdák fiaik után, s "minden ágytul egy pár ökörért" 2 rénes forintot voltak kötelesek fizetni, s a robotszámot is felemelték száz napra (az utóbbi felét megváltás alá vették). A jobbágyok tulajdonképpeni kérése olyan igazság, "amely állandóbb légyen közöttünk", amely éppen az ilyesfajta emeléseket lenne hivatva meggátolni. 1751-ben a belényesiek mellé a vaskohi lakosok is társultak, s együttesen kérték a vármegyét a közöttük folytatott inquisitio szövegének kiadására, "mert kívánunk megjelenni véle a Felső Széken M. Urainknak mostan ott jelen létekben..." 1751. áprilisában ez a viceispánhoz írott felterjesztés mégcsak fenyegetést tartalmazott: az urak, tisztek a lakosokat nyilvánítják rebellisnek, szófogadatlannak, holott ők sem fogadták meg a királyné "két rendbeli" parancsolattyát: a vármegye Ígérgetése, majd a tanúvallomások és az összeírás megtörténte ellenére sem következett be javulás.9 Május elsején viszont Farkas Márton béli udvarbíró már a leégett hagymási üveghuta romjainál kesereghetett tehetetlenségén és saját sorsának kilátástalanságán. 1751ben csak a túlkapásokban vétkes uradalmi alkalmazottak, s a jobbágyi elégedetlenkedők felbujtóinak felelősségre vonására került sor, s így a püspökség és népeinek megegyezése 1758ig még váratott magára. Még ugyanezen 1751. évben a váradi kamarai uradalomhoz tartozó cséffai, geszti, mezőgyáni és homorogi jobbágyok is levelet küldtek az uralkodónőhöz, amelyben az új inspectorra, Kelemen Péterre, s annak sógorára, Kralószky András számtartóra hárították a felelősséget, ha "annyira el szegénykének, hogy mi hasznunkat sem vehetik, azután, vagy éppen máshová költözni kényszerítenek." Kérelmük szerint a 12 napi szolgálatot, s árendás pusztáik szabad használatát szeretnék elérni. Ellenben a fenti tisztek 30-40 napi szolgálatot követelnek, "és ami halhatatlan" akinek több gyereke, "cselédi vagyon" annyifelé küldik, ami miatt "maguknak majd nem is szánthatunk s vethetünk". A gesztiek és mezőgyániak saját gazdaságuk védelme miatt "kényteleníttettek ... csak az most folyó utolsó felerészben szolgálatért ezen esztendőnek ... 180 Rft-ban megalkodunk...". A cséffaiak nagy sérelme, hogy Radvány pusztájukat a számtartó és az ispán elvették, s "magok számára kaszáltatván" nekik csak a faluhatár silányabb részét hagyták meg bérért, s oda is 500 juhot fogadtak, holott eddig is másutt kellett legeltetni. Méhkerékét idegeneknek adták (állítólag egy paripáért), amely a derecskéi uradalomhoz került. A madarásziakat a csegődi pusztáról hozott fától tiltották el, holott előírták számukra, hogy fával kell tartaniuk az uraság csapszékét. Még attól sem riadtak vissza, hogy a tisztek gazdálkodását bírálják, mondván: rossz szőlőműves az, aki "a szőlőt úgy metszi, hogy sokat teremjen", mert bár 1-2 évig hasznát látja, de "sok esztendőkig... Felségednek kárára lesz...".w Intő példaként emlegették Arbajter úr idejét, amikor az elköltözések miatt (hasonló törekvések után) a szepesi kamarai adminisztrációhoz kellett fordulniuk. Az eltávozottak akik azóta sem jöttek vissza - "portiójok másik conscriptióig rajtunk maradott, tetemes kárunkra" ezért is készülnek többen most is az elmenetelre. 8. HBML. IV. A. l/a. 12. k. - mindkét panaszlevelet tartalmazza. 9. Uo. - Representatio Provisoris Districtus Bél. 10. HBML. IV. A. l/a. 12. k. - Még azt is leírják, hogyan vélekedett előttük a számtartó: "kurva legyen az annya, aki bennünket 12 napra szoktatott." 111