Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

II. FALUSI ÉS MEZŐVÁROSI PARASZTI KÖZÖSSÉGEK KONFLIKTUSAI A JOBBÁGYVILÁGBAN A 17-19. SZÁZADBAN - 4. Papp Klára: Konfliktusforrások a 18. század közepi bihari szolgáltatási gyakorlatban

Belényes vidékén, s a tőle északra fekvő területen több mint hetven település a robot, a tized és az éves cenzus megváltásaként "rupturál adnak facultasuk után, s Szí. György napján fizetik." A béli vidéken taxát, s a másutt is szokásos megváltási összegeket fizették. Különösen kitűnt Váradolaszi, Bihar és Püspöki mezővárosok népessége, ahol robotról egyáltalán nem tett említést az összeíró, dézsmát, hajdúpénzt, pázsitpénzt, cenzust viszont előírtak a lakosok számára. Mindenütt nyílott lehetőség a haszonvételek bérletére, esetenként közeli praediumok használatára, amellyel "illő bérért" szabadon rendelkezhettek. (Bél mellett Krajova, Poklusa is bérelt pusztát, Ökrös lakói pedig egyenesen 6 praediumot használhattak). Vaskon vidékén az uradalom szántóját, kaszálóját is megszerezhették az árendaösszeg kifizetése fejében. A hajdúpénz adása 1723-ban is előfordult, de ekkor még sajátos kötelezettség volt, 1732ben azonban már negyvennégy település fizette. A század közepi sérelem szempontjából lényeges, hogy a parasztmozgolódás vidékén ekkor még nem volt előírva. Bár korábban is tartott a püspök a belényesi kastélynál 8 hajdút, azokat azonban maga fizette. Ahogyan az Esterházyak derecskéi uradalmában, a püspökség birtokain is azt tapasztalhatjuk, hogy az uradalmi adminisztráció költségeit a lakosságra kívánták áthárítani, hiszen a huszonnégy hajdúnak gróf Csáky Imre "... is a vidékkel fizettet búzát és pénzt". Míg az eddig említettek az előző urbáriumok kedvező lehetőségeit igazolták, más területen kiderült, hogy a parasztok instanciája számos túlzást is tartalmazott. Panaszkodtak többek között a róka és nyestpénzre, mondván, "... nem hogy foghatnának effélét, de sokan nem láttunk elevenen." Holott már 1732-ben is pénzt kértek vadászat helyett, s mint kötelezettség, helyenként az úrbérrendezés idejéig megmaradt. Ennek többszörösét adták ki pázsitpénzre, igaz a sertéshizlalás minden családnak létszükséglete volt. A túlzott pénzterhek már 1732-ben a sérelmek alapját képezhették volna, ekkor azonban az uradalom szükséglete még kisebb mértékben vette igénybe a jobbágyi robotot. Ennek lehetősége azonban benne volt a követelésekben; Vaskoh vidékén már 1723-ban avasbánya körüli heti szolgálatot írták le. Elvi lehetőséget rejtett a robot további növelésére, hogy a kötelezettség érvényét "az uraság tetszése" szerintinek állapították meg, amely a fuvarozásra felhasználható robotnapok számának emelését jelenthette. Az uradalom által megkezdett beruházások szempontjából a jobbágyi munka feltétlenül gazdaságosabb volt a bérmunkánál. A panaszlevelekben megfogalmazott sérelem, hogy "Öröké építtetnek velünk ingyen" nagyonis valósnak tekinthető. Csáky Miklós püspök (1737-1747) Belényesen kastélyt, valamint serházat, Fenesen pedig posztógyárat építtetett, amely 1740-re már működni is kezdett. A hagymási üveghutában cseh üveg gyártásán is gondolkodtak, Bél környékén viszont olyan fűvészmalom kezdte meg működését, amelyet más vidékek mintájára, nem "oláh módra" terveztek. Vaskoh környékén újjáépült a vashámor, idegenből hozott mesteremberekkel márványbánya nyílt, s újabb kohók kezdtek munkába Briheny, Urzest, Pocsavalesd, Dragonyesd határain. A helyi ellenállás jelei már Csáky Miklós idején megmutatkoztak, amikor Gyéres község román lakosai közül valaki felgyújtotta a malmot, de a püspök ekkor engedmények árán (malombér elengedése, 12 napi robot, a szomszéd puszták szabad használata) még békességet tudott teremteni. Azonban Forgách Pál püspök már nemcsak az építkezéseket folytatta tovább, hanem intézkedéseivel több területen egyszerre növelte meg a birtok népeinek személyi függését.

6 A szigorodást a Várad környéki mezővárosok panaszai is igazolják. 1743-ban Bihar és Püspök oppidiumok lakói? (saját bevallásuk szerint korábban ar6. BUNYITAY Vince: A váradi püspökség története. IV. Db., 1935. 253-255. és 257. p. - L. még PAPP Klára: Jobbágyi szolgáltatások a XVIII. századi Bihar megyében. Magyar Történelmi Tanulmányok XX. (Szerk.: SZENDREY István) Db., 1987. 90-91. p. 7. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár (továbbiakban: HBML) IV. A. l/a. Protocollum Congr. Gen. 9. k. (1743) ( 110