Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

II. FALUSI ÉS MEZŐVÁROSI PARASZTI KÖZÖSSÉGEK KONFLIKTUSAI A JOBBÁGYVILÁGBAN A 17-19. SZÁZADBAN - 3. Hajdú Lajos: A „kegyetlenkedő” földesurak elleni perek Erdélyben (1765–1780)

egy részének, felelt azért, hogy területén hogyan hajtják végre a kiadott rendelkezéseket, milyen az adófizetési morál, a hadsereg ellátása, a rendészeti tevékenység stb. Amikor ezek elvégzése után a Tábla kitűzte az ügy tárgyalását - ezen az esetek többségében a vádlott nem jelent meg, ilyenkor a bíróság (távollétében) ún. makacssági ítéletei hozott (per non venit - ítélet). Az erdélyi perjog azonban lehetőséget adott az elmarasztalt személynek arra, hogy az így meghozott ítélet végrehajtását megtiltsa (prohibita), ragaszkodjék ahhoz, hogy ügyében csak az ő meghallgatása után szülessen döntés. Ez rendszerint 1-2 hónapos késedelmei okozott az ilyen perek eldöntésében. Az új tárgyalási napon aztán a vádlott előterjesztette kifogásait a bíróság ellen (mondván, hogy az valamelyik jogszabály előírásai, vagy az ő rendi-társadalmi helyzete miatt ebben az ügyben nem járhat el ellene), vagy a vád képviselője ellen (pl. azért, mert régi haragosa), vagy a Tábla valamelyik tagja ellen és sok más ok alapján is. Azokban az években, amikor az ilyen jellegű perek tárgyalása megkezdődön az erdélyi nagyfejedelemségben, a vádlottak jelentős része felháborodottan tiltakozott a/, ellen, hogy jobbagyai állításának a hatóság hitelt adjon, ahogy ezt Halász Zsigmond (gr. Teleki Sándorné Halász Borbála örököse) Alsó-Fehér Táblája előtt kifejtette: "A földesuraik ellen helyzetük miatt fenekedő parasztoknak hitelt adni nem leltet."^ A kifogásokat a bíróságok rendszerint elutasították, akadt azonban olyan eset is, hogy ennek alapján pl. az ügynek más vádlója lett. Ezután a vádlott különféle kéréseinek teljesítésével ment el az idő: másolatot igényelt a vádló iratairól (ezek olykor 40-50 oldalas kihallgatási jegyzőkönyveket is tartalmaztak), ha ezt néhány hét után megkapta - kibocsátást, haladékot (exmissió) kért, hogy a perbeli ellenfél állításainak meggyengílésére kellőképpen felkészülhessen. Ez olykor időtrabló és szakértelmet kívánó munka volt, mint pl. Wesselényi Miklós egyik perében, amelyben KözépSzolnok Táblája a jobbágyi szolgáltatások teljesítése alól felmentette Fodor Jánost és Láposi Jánost, akik fő bizonyítékként két ősük egy-egy 1712-es nqmesi levelét mutatták be a bíróságnak. Wesselényi tanúsította, hogy a nevezett két ős "még, a század eleién, a kuruc forradalom előtt meghalt", a bemutatott oklevél pedig a korszak diplomatikai gyakorlatától eltérő, hamis stílusa, rossz betűi és egyéb okok alapján otromba hamisítvány, ezért a két jobbágyot további szolgálatra kötelezte, a hamis oklevelét elkoboztatta és a megye archívumában helyeztette el.

14 Más esetekben a kibocsátás után a vádlott földesúr maga is tanúkat hallgattatott meg, ezt a vizsgálatot rendszerint a Királyi Tábla által kiküldött jurátusok hajtották végre, mint br. Korda György esetében is történt. Őt azért citálták bíróság elé, mert nyaranta állítólag 8 hétig robotoltatta jobbágyait (még vasárnap is). Ha nem teljesítették a törvényellenes igényeket, "éktelen szitkok és istenkáromló kijelentések közepette kegyetlen verést kaptak" és a panaszbeadvány még számos jogellenes cselekedetről tesz említést.

15 Br. Korda ellen - vizsgálata során 53 jobbágyot hallgattak meg (Perecsenben 18, Varsolcon 3, Magyarkecelen 5, Diósdon 7, Badacsonban 1, Győrtelcken 1, Újlakon 2, Hídvégen 7 és Kárászteleken 9 embert), akik 16 kérdőpontra válaszoltak. Elmondták, hogy a 8 hetes nyári robot nem igaz, "nem tart semmi nyári munka egymásután nyollz hetekig" még akkor se, ha az aratást azonnal követi a cséplés, szénakaszálás stb. Sorra cáfolták meg a vád tanúinak többi állítását is, ennek során pl. kiderült, hogy azok is csak egy telek ulán teljesítenek szolgálatot, akik 2 telket bírnak.

16 A vádlottal felmentették. 13. "... rusticontm, tanquam de natura in Dominos suos Terrcstrcs infensorum, fides dari non posset". OL, B-2: 1084/1775. 14. OL, B-2: 1491/1777. csF^tó: 4007/1777. 15. OL, B-2: 89/1769. 16. OL, B-2: 448/1769. 106