Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

II. FALUSI ÉS MEZŐVÁROSI PARASZTI KÖZÖSSÉGEK KONFLIKTUSAI A JOBBÁGYVILÁGBAN A 17-19. SZÁZADBAN - 3. Hajdú Lajos: A „kegyetlenkedő” földesurak elleni perek Erdélyben (1765–1780)

jövőre vonatkozóan viszont negyedévenként tegyék meg jelentésüket. Jobbágypanaszok alapján azonban a gubernium azt is megállapította, hogy a lakosság nem ismeri eléggé a rendeletet, így azt is előírta a főkormányszék, hogy a rendelkezést ismertessék meg újra a jobbágyokkal, magyarázzák meg az uralkodó intencióját, világosítsák fel őket, hogy a földesurak elnyomásával szemben az Állandó Tábláktól védelmet kapnak, ha valakinek panasza van urával szemben, bizalommal fordulhat ehhez a szervhez.4 Ez megtörtént, ennek ellenére évtizedeken át gondok voltak az Állandó Tábláknál, a jelentések gyakran nem érkeztek fel, vagy semmitmondóak voltak, de az is előfordult, hogy alaptalan panaszokkal, ezek kivizsgálásával és megítélésével kellett a táblának ideje jelentős részét eltöltenie. Mi ellen emeltek panaszt a jobbágyok? Az esetek túlnyomó többségében a mértéktelen robot, egyéb jogtalan szolgáltatások, ingatlanból való kivetés és ingóságok elvétele miatt, de sokszor fordult elő az is, hogy sok mindenért emeltek panaszt, mint Belső-Szolnokban a bátoni jobbágyok tették földesasszonyuk, br. Dujardin Józsefné ellen. Panaszolták a mértékte- -* len robotot, amely annyi, hogy "gyakorta maguk vetés nélkül marattak"; ezen felül "kegyetlen időkben, rossz utakkal és annak nehéz voltával nem törődve vecturáztatott (fuvaroztatott - H. L.) véllek Szamosújvárra kereskedés végett fát szállíttatott" Az úrnő azonban nem feledkezett meg az apróságokról sem, "zabot, tyúkot, csirkét húzott rajtok a szolgálaton felyül, sőt azoknak cselédgyeit (családtag ait - H. L.) is vexálta, a szolgálaton felyül kendert, lent nyütetett, ásztatott, tiloltatott, heheltetett (gerebeneztetett - H. L.), etseteltetett (fésültetett - H. L.) minden esztendőkben, etzetnek való gyümöltsöt, csipkét, magyarót szedetett, úgy több eféle munkákat is vitetett véllek végben és semmi szolgálatban nem Amputálta (nem számította ezt be - H. L.), sőt ha nem tselekedték, meg büntette őket". A megye Állandó Táblája hosszú (később elemzett) eljárás után meghozta ítéletét: "A Méltóságos Incatta (vádlott - H. L.) Asszony, mint a Királyi Kegyelmes Rendelések nyilvánvaló által hágója 200 magyar forintra ítéleteit." Ezen felül a bíróság kötelezte a bárónőt a törvnytelenül kizsarolt termények (vagy értékük) visszaadására és a bátoni jobbágyok költségeinek és fáradozásának (fatighim) megtérítésére is.

5 Hasonlóan összetett a megyesfalvai (Maros-szék)^ jobbágyok panasza, amelyet a trónörökösnek, a későbbi II. Józsefnek terjesztettek elő. Ők is a földesuruk, gr. Lázár Antal által megkövetelt sok robotot kifogásolták elsősorban, de a szék Állandó Táblája úgy ítélte meg, hogy panaszuk alaptalan, bár "gyöngyvirág[ot] szedni, kendert nyűni, gyomlálni, tehénfejni, rostállni, búzát szemelni s több efféle apróság udvari dolgokra is gyakorta szokta őket applica/m" (alkalmazni). A földesúr azzal mentette magát - és ez a per folyamán be is bizonyosodott -, hogy e jobbágyi kötelezettségek régtől fogva szokásban vannak e birtokán. A nyáron szokásos mértéktelen (több mint heti 4 napos) robotot a gróf azzal magyarázta, hogy a tőle kapott kölcsön kamatjaként ezt a parasztok maguk vállalták, meg azért, mert a berekben egy legelőt adott marháik részére és a több munka elvégzésében az is szerepet játszott, hogy a földesúr ennek fejében megengedte jobbágyainak: "saját hajóval járhassanak átal a Maroson". A bíróság ez esetben elfogadta a gróf védekezését. Elutasította a panaszbeadvány 6. pontját is, amely szerint nem adott ételt és ruhát a kúriájába berendelt jobbágyoknak, illetve gyerekeiknek. A tanúk azt vallották, hogy ez nem igaz, a földesúr udvarából "jól megruházva néhányan elszöktenek és ma is kalandozóban vágynak". Ugyancsak sérelmezik a parasztok, hogy ősszel a gróf nemcsak elhajtatja a vetésbe tévedt jószágot, hanem agyon is lövi, ezt tette 2 borjúval, egy kancával és a Gyuri cigány disznajával is. A Tábla úgy ítélte meg, hogy ez jogtalan és a kárt a grófnak meg kell fizetnie. A tilalmasban talált jószágért kirótt taksa megfizettetése viszont jogszerű lett volna, annál is inkább, mert ismeretes "a medgyesfalvi lakosoknak a' vetésben és más tilalmas helyeken magok marhájokkal gyakorta véghez vinni szokott szántszándékos kártételek." 4. OL, F-*6: 2594/1764. 5. B-2: 106/1773. 102