Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)

I. CSOPORTOK, KÖZÖSSÉGEK, EGYESÜLETEK A 18-19. SZÁZADBAN - 5. Tóth László: Az intézményesült érintkezési formák és a közéletiség alakulása a 20. században (Besenyőtelek)

49 ad 3./ A pluralisztikus-demokratikus közéletiséget a társadalmi nyilvánosság intézményrendszerének kidolgozottsága jellemzi; a helyi közösség összes társadalmi csoportja, rétege rendelkezik nyilvánossági intézménnyel és használja is azokat; a helyi közhatalom autonómiája nagymértékben megnövekszik; a politikai struktúra centralizáltsága és hierarchizáltsága jelentős mértékben lecsökken. Ez az 1945-1948 közötti időszak közéletisége volt. ad 4./ Az etatista-redukált-izolált közéletiséget a társaskapcsolati és társadalmi nyilvánossági intézmények leépülése jellemzi; ebből következően használatuk is redukálódik, s a használatból a társadalom bizonyos szegmentumai eleve adminisztratíve vagy gyakorlatilag kizártak, az érintkezés a szűk rokoni körre redukálódik, a családok izolálódnak; a helyi autonómia teljes hiánya; a politikai struktúra maximális mértékű centralizáltsága és hierarchizáltsága érvényesül. Ez az 1948-1970 közötti időszakra jellemző. ad 5./ A paternalista-authoriter-izolált közéletiséget a társaskapcsolati intézmények hiánya és a társadalmi nyilvánossági intézmények redukált száma jellemzi, ahol az utóbbi intézményeket jogilag nem szabályozott módon a felső szervek gondnokolják; az intézmények használata a népességnek csak egy töredékére terjed ki és csak tendenciájában társadalmi csoportspecifikus, vagyis a használt intézmények nem rétegintézmények, csak törekvés figyelhető meg ilyenné alakításukra (pl. az új kocsmák esetében); még mindig a teljesen heterogén társadalmi összetétel jellemzi az egyes intézményeket; a helyi önállóság megnövekedett ugyan, de egy sor kiskapu lehetőséget biztosít a helyi hatáskörök elvonására, illetve a helyi tevékenység olyan beszabályozására, ahol az önállóság teljesen fiktívvé válik; a politikai struktúra centralizált és hierarchikus jellege érintetlen. /10/ + + + Besenyőtelek /11/ Heves megyei település az Alföldön. A feudalizmus idején nemesi település volt, kidolgozott nemesi közbirtokossági szervezettel. Lakosainak száma immár több mint száz éve háromezer fő körül ingadozik. Birtokszerkezetét 1945 előtt a kis- és középbirtokok dominanciája jellemezte, olyannyira, hogy a földreform során mindössze 150 holdat sikerült felosztani az igényjogosultak között. Az ötvenes években a családok 10 százalékát nyilvánították kuláknak (majdnem 100 családot). Ebben az időszakban alakult négy termelőszövetkezet; az 1959-61-es kollektivizálás során újabb szövetkezetek is alakultak, majd ezek 1961 végén egyetlen szövetkezetbe egyesültek. A település jól működő kapcsolatrendszert épített ki a hatalom magasabb szintjeivel: az 1945 után innen elszármazottak közül sokan kerültek a megyei és járási tanács apparátusába, továbbá a járási pártbizottság vezető állásaiba, végül az országos vezetés néhány tagjával is gyümölcsöző kapcsolatot tartanak. Ennek tudható be a község infrastruktúrája az átlagosnál jóval fejlettebb. Egészen a hatvanas évekig a társaskapcsolatok intézményrendszerének igen kidolgozott struktúrája működött a faluban. A birtokszerkezetből következően a mezőgazdasági munkák nagy részét társas formában végezték, s a társasmunkák igen változatos szervezeti keretek között zajlottak a tartósan működő és mindenre kiterjedő összefogástól kezdve a csak bizonyos munkafajtákat felölelő együttdolgozáson át (pl. összefogás igára), egészen az alkalmi jellegű társulásokig. A társasmunkák elterjedtségét jól példázza, hogy sok olyan cselédtartó gazdaság volt, amely nem piacra, vagy nem elsősorban piacra termelve, több munkára is igénybe vette a munkavégzés társas formáját. A 20. század elején még rendi társadalomszervező elvek alapján működő társasmunka-kapcsolatok (rokonság, lakóhely) helyére a század harmincas éveire