Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)

V. HIERARCHIA, BÜROKRATIZÁLÓDÁS ÉS MOBILITÁS A 18-19. SZÁZADBAN - 12. Lengyel György: A két világháború közötti gazdasági elit kutatásának problémái

szabadfoglalkozású értelmiségi pályakezdést, azt mondhatjuk, hogy a multipozícionális magángazdasági elit tagjainak közel kétharmada a polgári hivatások valamely ágában kezdte pályáját. Nem elhanyagolható ezek szerint azonban azoknak a vezetőknek az aránya, akik közhivatalnokként, vagy földbirtokosként kezdték működésüket, s akik közt a minisztériumi fogalmazógyakornoki, segédfogalmazói pályakezdés volt tipikus. Ha mármost a karriermintákat a pozíciók jellegével vetjük egybe, azt találjuk, hogy az előzőekben megfogalmazott hipotéziseink jelentősen pontosíthatók. Az operatív vezetők körében nem egyszerűen a magángazdasági, hanem az adott intézménytípuson belüli pályakezdés dominál: a bankigazgatók 52 %-a bankhivatalnokként, a vállalatigazgatóknak pedig 40 %-a vállalati tisztviselőként kezdte pályáját. Ez ennél a típusnál egyszersmind a rutinnal megszerezhető gyakrolati ismeretek és a lojalitás rekrutációs kritériumainak erősségére utal. Az ipari részvénytársaságok elnökeinek esetében jelentősen felülreprezentált volt az államhivatalnoki pályakezdés, s valamelyest felülreprezentált a vezetői és földbirtokosi indulás is. A vállalati igazgatósági tagok legjelentősebb csoportja a társintézményekben nevelődött ki, egynegyedük bankhivatalnokként kezdte pályáját. A bankok igazgatósági tagjai azonban másként viselkedtek: körükben határozottan az államhivatalnoki és a vezetői indulóhelyzet volt felülreprezentált. Nem teljesen helytálló az a közkeletű vélekedés, amely ezt a jelenséget pusztán az igazgatósági tagság a bankelnöki pozíció társadalmi presztízsével hozza összefüggésbe. Kézenfekvőnek látszik, hogy Berzeviczy Albert, vagy Nagybaczoni Nagy Vilmos esetében nem a szakmai hozzáértés volt a gazdasági vezetői posztra való kiválasztás alapja, hanem a társadalmi presztízs. Ezt azonban már nem mondhatjuk el Fellner Frigyesről, vagy Bud Jánosról, akiknél a kiválasztás mindkét említett feltétele teljesült, s financiális-gazdaságpolitikai ismereteik és készségeik nem jelentéktelen szerepet játszottak. 7. Professzionalizálódás tehát aminek jeleivel a magángazdasági vezetés körében találkozhatunk? Vizsgálataink arra utalnak, hogy e vezetés valóban professzionalizálódott. Erre utal, hogy hosszabb távon mind az első munkavállalás, mind pedig a vezetővé válás átlagéletkora érzékelhetően emelkedett. Erre utal továbbá rövidebb távon a felsőfokú végzettségűek, ezen belül elsősorban a mérnökök és jogászok arányának növekedése, valamint a hivatali karrierek, s ezen belül mind a magánhivatali, mind pedig az államhivatali pályakezdők arányának növekedése. Nem egyszerűen a menedzser-típus dominanciájához vezetett ez az átalakulás azonban, hanem a menedzser és a gazdaságpolitikus-szakhivatalnok típusainak együttes megerősödéséhez. JEGYZETEK