Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
V. HIERARCHIA, BÜROKRATIZÁLÓDÁS ÉS MOBILITÁS A 18-19. SZÁZADBAN - 12. Lengyel György: A két világháború közötti gazdasági elit kutatásának problémái
493 Műhelye, Bp. 1982.). /2/ Feldolgoztuk a megfelelő évekbeli compassok, tiszti cím- és névtárak, címjegyzékek, telefonkönyvek mellett Zentay Oezső Beszélő számok c. sorozatának vonatkozó köteteit (II-XIII. Bp. 1934-1945.), az országgyűlési almanachok és gazdacímtárak adatait. Az életrajzi lexikonok közül fontosabb forrásaink voltak: Ma gyar zsidó lexikon , Bp. 1929.; A magyar társadalom lexikona , Bp. 1930.; A magyar állam élete , Bp. 1932.; A magyar legújabb kor lexikona , Bp. 1932.; Ezer kortársT " Bp. 1936.; Ki kicsoda? Kortársak lexikona , Bp. 1937.; Keresztény közéleti almanach , Bp. 1940.; Gulyás Pál, Magyar írók élete és~iunkái, Uj sorozat , I-"VT~Bp. 1939-1944. Az idevágó zsurnalisztikus portréirodalomból hasznosítható volt: Kornitzer Béla, Apák és fiúk ; I-II., Bp. é.n.; Kosa Miklós, A pénz urai , I-II., Bp. 1922.; uő., Arany-emberek , Bp. 1927.; uő., Közgazdasági képeskönyv , Bp. 1940.; Radnóti József, Akikről a pénz beszél , Bp. 1923.; U0\, Pöröly és pult , Bp. 1925.; Uő., Pesti pénzoligarchaT , Bp. 1929.; Vécsey Miklós, SzáFertékes magyar , Bp.' 1913.; Kugyi Vlrágh László, A City urai , I-III., Bp. 1930-1934. Feldolgoztuk az MTA Kézirattárában található Gulyás-hagyaték vonatkozó részeit (a forrásra Viczián János hívta fel a figyelmet), az Országos Levéltárban található anyakönyvi másolatok, MNB hitelinformációs kartonok, BM szabadkőműves névjegyzékek, nemesitési felterjesztések, valamint a Budapest Főváros Levéltárában található igazolóbizottsági iratok mintánkat érintő darabjait, külföldi anyakönyvi kutatások és interjúk eredményeit. A feltárásban főként Gajáry István és Földi Zoltán volt segítségemre. /3/ Magyar Statisztikai Évkönyv ,, 1935, Bp. 1936. 137. p. /4/ Vö. Hartmut Kaelble, Hosszú távú változások a gazdasági elit kiválogatódásában. Németország összehasonlítása az Egyesült Államokkal, NagyBritanniával és Franciaországgal az ipari forradalomtól napjainkig, in: A vállalkozó . Szociológiai Füzetek, 28. Bp. 1982. 101. p. Egy, a Magyar Életrajzi Lexikonból vett reputációs mintán — amely módszerénél és időhorizontjánál fogva a Kaelble által elemzett vizsgálatokkal összevethető — mi is úgy találtuk, hogy a tulajdonosoknak mintegy fele rendelkezett gyakorlati képzettséggel, s közel egyharmada felsőfokú végzettséggel, míg ezzel szemben az igazgatók esetében az utóbbiak aránya 87 %-os volt. A kérdést " A magyar gazdasági elit rekrutációja és képzettsége,a 19. században és a 20. század első felében c. tanulmányomban dolgoztam fel. ( Medvetánc , 1986/2-3. megj. előtt) /5/ M. Statisztikai Évkönyv , 1935. uo. /6/ Ld. Balázs János-Lengyel György, A közgazdasági és műszaki pályák elterjedése Magyarországon, in: Hrubos Ildikó (szerk.), Közgazdász és mérnök generációk társadalmi helyzetének néhány jellemzője . Szociológiai Műhelytanulmányok, 2. Bp. 1986. 1-38. p. /7/ M. Statisztikai Évkönyv , 1935. Bp. 1936. 13. p. /8/ Már hivatkozott reputációs vizsgálatunk adatai szerint a 19. században és a 20. század első felében működő legismertebb ipari vezetők 71 %ának (s a két világháború között aktív harmadik generáció 90 %-ának) volt felsőfokú képzettsége.
