Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
V. HIERARCHIA, BÜROKRATIZÁLÓDÁS ÉS MOBILITÁS A 18-19. SZÁZADBAN - 12. Lengyel György: A két világháború közötti gazdasági elit kutatásának problémái
4. Az elit körében a bankárok átlagos képzettségi szintje valamelyest alacsonyabb volt mint a vállalati vezetőké: a korszak egészére 74 %-uk rendelkezett felsőfokú végzettséggel. Ezt az első pillantásra meghökkentő jelenséget az magyarázza, hogy a kezdetben magas, csaknem 30 %-os kereskedelmi akadémiai végzettségű arány a szakma jellegéből következően kevésbé radikálisan csökkent mint a vállalati vezetők esetében (s még 1943-ban is 16 %-ot tett ki). Hiszen míg a műszaki végzettségűek aránya értelemszerűleg elenyészően alacsony volt e körben, ezt a jogvégzettek 52 %-ről 58 %-ra növekvő aránya bizonyos mértékig kompenzálta, mert szignifikánsan magasabbnak mutatkozott mint a vállalati vezetők között. Annál is inkább figyelemre méltó ez, mert tudjuk, hogy a multipozicionális elit e két csoportja között gyakoriak voltak az intézmények határait átszelő karrierminták. 5. Felmerül a kérdés, hogy az eliten belül is megmutatkozott-e az a kettősség, amely a képzettség szerkezetét illetően a vállalatvezetői réteg két csoportját, a tulajdonosokat és az operatív vezetőket jellemezte. Mivel itt döntően részvénytársasági formában működő intézményekről volt szó, a tulajdonosok rétegével közvetlenül nem találkozunk, csupán a tulajdonosi jogokat képviselő elnökök és igazgatósági tagok rétegéről rendelkezünk információkkal. Nos, egyfajta eltéréssel itt is találkozunk, ez azonban éppen fordídottja annak amit a szélesebb vezetői réteg esetében tapasztaltunk: a tulajdonosi jogokat képviselő elnökök és igazgatósági tagok képzettségi szintje mind a vállalatok, mind pedig a bankok esetében magasabb mint az operatív vezetőké. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya az előbbiek esetében négyötödös, míg a vállalati igazgatók közt csak a háromnegyedet, a bankigazgatók közt pedig a kétharmadot közelíti. Maga a tulajdonosi érdekeket megtestesítő csoport sem homogén azonban, mivel az elnökök esetében a jogvégzettek aránya mindkét intézménytípusban jelentősen meghaladta az átlagot. A képzettségi szerkezet az elit esetében tehát leképezte az intézményi hierarchia tagolódását. Megfogalmazhatunk egy olyan feltevést, hogy a vezetők e három kategóriáját a karrierminták tekintetében is eltérő típusok jellemezték: az igazgatósági tagok zömmel a befolyással bíró társintézmények által kibocsátott szakemberek közül kerültek ki, az elnökök között a politikusi-államhivatalnoki, míg az igazgatók közt a magánhivatali karrierminta volt felülreprezentált. 6. A karrierminták vizsgálata során az első munkahely és a vezetői pozíciók jellegéből indulunk ki. Megállapíthatjuk, hogy mind a bankárok, mind pedig a vállalatvezetők körében a magánhivatalnoki pályakezdés volt a legjellegzetesebb egyedi csoport: a bankárok 37, a vállalati vezetők 34 %-a kezdte ilymódon pályafutását. Ez az ismert esetek többségében elsőként gyakornoki munkát jelentett, amit több funkcionális terület megismerése követett. Nem tartozott ebbe a csoportba az a 11-13 %-os szűkebb réteg amelyik azonnal vezetőként kezdett dolgozni. Ha pedig hozzászámoljuk ezekhez a
